Szóval olvadozok így augusztus végén, elmélkedem a forróságról és italozási szokásokról, közben felrémlenek ifjúkorom kalandregényei. Afrika, India, Dél-Amerika őserdőiben harcoló, hódító, gyarmatosító, térítő, gyógyító európaiak, kalandorok. Ès ezek folyamatosan piáltak, mint István bácsi a kollégákkal: gin, gin-tonik (tiszti club), brandy, brandy szódával (tiszti club), whisky, whisky szódával (tiszti club), mert ezeknek a hódítóknak mindig volt egy tiszti klubjuk, ha angolok voltak. A franciáknak általában csak berber kocsma jutott, vagy oázis a regényekben. Ezek a pacákok tudták, hogy kell túlélni a forróságot, a trópusokat. Májamra gondolok és a kemény rövideket elhessegetem a fejemből és egy gyönge spanyol rozé pezsgővel küzdök a meleg ártalmai ellen. Az első 3 pohártól eszembe jutott, hogy volt egyszer egy hűvöskés húsvét, volt egyszer egy bárány és a mélyhűtőben kell valaminek az állatból még feküdnie. Ès meg is találtam a különböző koncokat. A bordák szépen levákumozott csomagja inspiráltak a legjobban. A beindult fantáziám a következő ételt találta ki, a nagy forróság elviselésének megsegítésére a töménytelen ivászat helyett.
Szerintem a kis rozém a bugyborékokkal és egy pikáns, savanykás húsos báránylé pont eléri azt a hatást, amit gyarmatosító kollégák a tömény szesszel a forróság enyhítése terén elértek.
Konyhámban szétnézve a következő hozzávalókat találtam: citrom, hagyma, fokhagyma, mángold (a sárga szárú), sárgarépa, fehérrépa, zellergumó, kis cukkini. Ezekkel a zöldségekkel kell megoldanom. Fűszerek terén a citromhoz jól illik a tárkony, a lestyán, citromfű levél, de friss szép petrezselymem is van, így azt is beleteszek. Hogy ne legyen nagyon “vizes” a lé egy olasz szoáve is belekerül, meg egy kevéske liszt. A magyar lelkem meg felkiált, mikor jön bele a pirospaprika? Persze ezt is teszek bele, meg egy kis kertből való paradicsomot a héja nélkül. Olívaolaj is elengedhetetlen. A sót és a felöntő vizet nem említem, mert az szinte természetes. A többi meg már csak improvizáció kérdése.
Az összes hozzávalót kikészítettem az asztalra, kezdődhet a főzés.
A hagymát, amivel nem spóroltam, mert három fejet vágtam apró kockára, az olívaolajon elkezdtem fonnyasztani. Közben egy kerti ollóval a bordákat kis falatkákra vágtam. Ez rákerült a hagymára és körülbelül 10 percnyi sütés-kevergetés után megsóztam és megpaprikáztam. Jól összekevertem és felöntöttem egy jó pohárnyi borral és 1 liter vízzel. Ezután elkezdtem a többi zöldséget karikázni, kockázni és ez is a lébe került. A zöldfűszereket elnagyolva összevágtam a fokhagymával, a levesbe tettem. Lassú forralással főztem, főztem, főztem, míg minden teljesen megpuhult, majd lisztes vizes habarással sűrítettem, éppen csak egy picikét és végül citromlével adtam neki egy kis savanyúságot. Nem forrón ettük, hagytunk neki kis időt, hogy a sok finomság megnyugodjon és előkészüljön e forró nap üdítő vacsorája lenni.
Mi a tanulság? Ha a hűsítő leveskémet ették volna a trópusokon az európaiak a szesz vedelése helyet, akkor addig éltek volna boldogan szesz nélkül, míg így is, úgy is meg nem haltak.