Közben telt az idő és ki is hűlt a tetem. Ha inkább csirke, akkor kanyarintsuk ki a combiját! Ez nem volt annyira egyszerű, mert elég sok húsról van szó és előre kell dolgozni magadat a lapföldi bicskával a forgóig. Szerszámváltás: jött a kedvenc késem, majd a csontozó kés a '80-as évekböl. Sikerült. Nem ment gyorsan, de az állat átvételétől még csak éppen szűk két óra telt el és hosszú még a nap.
A csirke szárnyának körülbelül megfelel a bárány elsö lába gondoltam és neki is kezdtem az izületek megkereséséhez. Megint csak az ügyes lapföldi bicskával. Közben eszembe jutott, hogy itt egy lapocka csontnak is kell lennie, meg is találtam. Szörnyű macerás volt a kibontása úgy, hogy a körülötte levö húst ne farigcsáljam le macskaeledelnek. Ez is sikerült. A lapockacsontot nézegetve eszembe jutott, hogy ebből készítették rabiátus francia juhászok a „boxer“ ősét, amivel egyrészt a birkát, másrészt egymást gyilkolászták.
Nekikészülődtem a gerinc és bordák feldolgozásának, amire sok pénzért egy vadonat új csontfűrészt vettem. El is kezdtem a bordákat levágni, de az állat teljesen laza volt még, nyeklet-nyiklott a kezeim között. Könnyebb lett volna egy napos hűtés után belevágni, de a fenti okok miatt rákényszerültem az azonnali trancsírra. A második borda után feladtam. A spanyol bárd volt a következö eszköz, de ez szilánkosított amit viszont meg én nem szeretek. Tanácstalanul álldogáltam, gondolkodtam, majd eszembe jutott a kerti olló. Ez jó ötlet volt, mert a puha vékony kis bordákat rukicuki felvágtam.
Ès végre a húsok királya, a gerinc volt soron. Ehhez az olló nem volt már jó, a bárd egy szentségtörés, így maradt a fürész. A puha hús-gerinc fickándozott karmaim között. A szörnyű nehéz munka közben ötleteim cikáztak: hozzam be a sufniból a kis satut, vagy a pillanatszorítót? Végül is egy óra alatt sikerült a szeletelés.
Így nézett ki a bárány feldolgozva:
A következő egy órás feladathoz, a hártyák és faggyú leszedéséhez jó szolgálatot tett nagymama kishagymavágó kése. Az összes nyesedék, csont, a zsirokkal, hártyákkal később egy kiváló alapmártás részeként kerültek felhasználásra, amit most itt közzéteszek
Tehát a bárány alapmártáshoz felhasználjuk mind azt, amit a bárány bontásánál nem ehetőnek dekraláltunk. Ezeket egy tepsibe tesszük és 180 fokon, addig sütjük míg szép barnás-pirosasra nem sül. Ekkor hozzátesszük a sárgarépa, fehérrépa, hagyma kockákat, 2-3 fej fokhagymát, babérlevelet, kakukkfüvet, rozmaringot bőségesen, kettö evőkanál sürített paradicsomot, jól összekeverjük és sütjük tovább, míg a zöldség is szép színt nem kap.
Ekkor átszedjük egy lábosba az egészet, felöntjük egy testes nem ecet savanyú vörösborral és vízzel, hogy bőven ellepje. Lassú forralással főzzük úgy 4 órán keresztül. Utána leszűrjük és beforraljuk fél literrel, egy zsírtalanító kancsóba töltjük és ebből a lét edénykékbe porciózzuk, majd mélyhűtjük. A bárányos ételek elkészitésénél fogom majd ezt az alaplét felhasználni.
Miközben az alaplé fordogált, volt idő a konyha nagytakaritására, a műszerek, deszkák, edények elmosására. A húst porcióztam, vákumfóliába csomagoltam, és a feliratozás után mélyhűtöttem.
Hulla fáradtan egy kis söröcskébe dermetten azon gondolkoztam, hogy nem lett volna-e egyszerübb a hentesnél megvenni éppen azt a bárány adagot, amit meg akartam volna főzni? De egyszerübb lett volna, de akkor hol a kaland?
Hogy mi történt ezután, rövidesen elmesélem...addig is: árnyas fa, sör, laptop és a receptjeink!