Ezekben az időkben a birkát csak szerezni lehetett, megvételére az esély nagyon kicsi volt, miután általában hiánycikknek számított.
Az állat elég nagy volt, a belsőségeit is elhozta a kunember, meg egy bazinagy bográcsot, úgy félfürdőkád nagyságút.
Arra emlékszem még, hogy a birka darabolásánál a kisbalta és a favágó tőke nagy szerepet játszott, és a főzést töménytelen mennyiségű sertészsír és hagyma felhasználásával kezdte. A birkapörköltbe került a hús faggyústól, belsöségek, csontok, pirospaprika, paradicsom, zöldpaprika, cseresznyepaprika és víz. A végeredmény kiváló lett: porhanyós hús, sűrű szaft minden jóval benne, hozzá fehérkenyér, kovászos uborka. Mint tudjuk, minden nyílt tűzön főzött ételnek jót tesz a füst, ez ennél az ételnél sem volt másképp.
Ennyi év elteltével nosztalgikus vágyakozás tölt el, a fiatalság felelőtlenségben eltöltött nyarai után, amihez ez a birka pörkölt is hozzátartozott.
Azóta tudom, hogy nem csak a kunember tud birkával jól bánni, hanem mindenki, akinek elhivatottsága van e remek alapanyag elkészítésére.
E kis bevezető után visszatérek a jelenbe, és kezdődhet a kaland leirása. A balatoni birka-emlékek inspiráltak egy régi vágyam kielégítésére, éspedig egy egész birka megvételére. Pontosabban nem birka, hanem bárányéra. Egy jó ismerösöm rendelkezett a szükségszerű kapcsolatokkal, hogy egy egész kis jószágot tudjunk beszerezi. Tudnillik pont annyira macerás ma egy egész állathoz hozzá jutni, mint ifjúkoromban. Darabolva nem probléma, de egyben az már igen.
Szóval az ismerőssel megállapodtunk, hogy fele-fele arányban osztozunk a húson. Ő megállapodott a bárányok urával, hogy 80 euroért miénk az állat. Ismerősöm elvégezte azokat a szükségszerű munkálatokat, amiket sem nézni, sem csinálni nem szeretek. Tudnillik a bárány nem védőgázas vákumcsomagolásban legelészik a mezőn, hanem báránybőrben élve. A fél állat leszállításakor egy üveg Tokaji törkölypálinkával köszöntem meg, hogy megkímélt a ronda maceráktól.
Így nézett ki a tetem:
A jószág két alapvető tulajdonsággal rendelkezett: a vártnál nagyobb és még meleg volt. Ezért nem bírtam a hűtőszekrénybe gyömöszölni, hogy ott pihenjen, hűljön másnapig. Így neki is kezdtem feldarabolásához. Gondoltam, hogy pikpakpuk szétdobom, mint vasárnap délelőtt a rántani való csirkét. Kikészítettem a borotva éles nélkülözhetetlen szerszámokat, úgymint: lapföldi rénszarvas nyúzó bicska, osztrák csontfűrész, nagymama kis, magyar hagymavágó kése, egy keletnémet csontozó kés a '80-as évekből, egy spanyol hentesbárd és a kedvenc nyugat-német konyhakésem.
Elég rövid idő alatt rájöttem, hogy a bárány nem csirke. Alaposan el kellett gondolkodnom, hol is kezdjek hozzá, hiszen életemben még sohasem bontottam szét egy egész állatot. Persze így ez sem egészen igaz, mert biológiai tanulmányaim során béka, egér, bélféreg boncolását a Puskin utcában kötelező jelleggel elvégeztem már. Anatómiai ismereteim viszont kicsit elmosódtak, egyrészt az idő vasfoga harapott ki egy jókora darabot, meg az, hogy annak idején ezekre a boncolgatós gyakorlatokra mindig a sarki bisztróban készültem fel, ahol a sört még locsolócsővel mérte egy úr, akit csaposnak hívtak. Volt egy kasszírnő, külön kis pult mögött, nála lehetett némi sorban állás után rendelni és fizetni, majd a kasszacetlivel mentél a csaposhoz, itt újabb sorban állás következett, ő ellenőrizte a cetlit, felszúrta egy hosszú türe és kiadta a sört. De hogy hol is tartottam? Mindjárt felfrissítem az emlékezetem és folytatom...
Addig a javaslatom:
2 dl olaszrizling (mondjuk Lovasról)
2 dl szénsavas ásványvíz (mondjuk Kékkútról)
Jégkocka
1 dl Aperol
Összekeverni, kiülni egy árnyas fa alá a laptoppal és nézegetni a receptjeinket!