A kongresszusunk utolsó napján a borongós időben elindultam az Insumed cég tulajdonosával bevásárolni Alcudiába. A Mercadona áruházba mentünk. Ennek van földalatti parkolója, és minden áru megtalálható itt, amire csak szükségem van, ezen felül a szuper minőséghez nevetségesen alacsony árak tartoznak. A bevásárlólistát még előző éjjel összeállítottam körülbelül negyven ember számára.
A zöldség, hús és a tenger gyümölcseinek a frissességéhez, első osztályú minőségéhez semmi kétség nem fért, én sem találtam bennük semmi kivetnivalót. A gomba hófehér volt, a spóratartóit nem látni, még zárva van. A paprika vöröses-lilán, a piementos paprika haragoszölden csillogva ragyogott, a szárak vége még nem feketedett vagy barnult meg, jelezve a szüret nemrégi voltát. A tavaszi burgonya hibátlan és mosott, a petrezselyem illatos, ropogós volt. A zöldbab és a spárga úgy nézett ki, mintha most szedték volna a kiskertből. A kagylók éltek, amikor hozzájuk értem, összehúzódtak sértődötten. A polipot előfőzték, pont annyira volt puha, amennyire kellett, a szépiának, garnélának és a kalamárinak tiszta tengeri levegő-illata volt. A kolbászok, a szalonna friss és mesterien készített. Mi kell még ennél szebb egy főzőembernek?
A hegyi főzés hozzávalóit felosztottam sok műanyagzsáknyi adagra, így előkészítve a hegyre való szállításukat. (Mielőtt a zacskók miatt a környezetvédők felzúdulnának, el kell mondanom, hogy a hegy tetején szigorú szelektív szemétgyűjtés folyik!) Két nagy spanyol magasfalú tepsit, konyhai eszközöket és sok faszenet is magunkkal kellett cipelni. Az orvoskollégák szépen felosztották egymás között a szállítandó dolgokat, így senki sem erőltette meg magát különösebben.
A hegy tetején megkaptam a „csomagjaimat”, és egy jó hideg sör legurítása után nekiálltam a főzésnek.
Először is meggyújtottuk a faszenet a kandallókban.
Mivel két jófajta tüzet kellett rakni, és ez nem megy csak úgy „rukicuki”, a kollégákat a kolostor specialitásának számító pambolival vendégeltük meg. Ehhez vörösbor, sör és víz járt. A pamboli a Puig de Maria-n nem más, mint egy kicsit megpirított kenyér, erre házi olívaolaj jön, só, és különböző feltétek kerülhetnek, például paradicsomszeletek, sonka, de készítik sajttal és tonhallal is. Olívabogyó és ecetes pepperoni paprika a körítés. Az előételek sorát a pamboli után a magunkkal cipelt sobrassada kolbásszal, juhsajttal és olívabogyókkal zártuk.
A tüzek közben égtek, és el is kezdtem főzni az első serpenyőben. Először jófajta olívaolajat öntöttem bele, majd durvára vágott édes mallorcai hagyma és helyi szalonna került az olajra. Amikor kicsit színt kaptak, de nem pirultak, felöntöttem vízzel, és a maradék hozzávalókat is hozzáraktam: burgonyakockákat, zöldbabot, vegyes gyökérzöldséget, különböző kolbászokat, többek között vérrel készült kis gombóc formájút is. Fűszereztem sóval, babérlevéllel és a végén friss petrezselyemlevéllel. Azonban az egytálétel igazi fűszerezését a kolbászfélékből kifőtt mennyei szaftok végezték el. Ez ennek az ételnek a lényege, a különböző mallorcai kolbászok, nélkülük nem is érdemes hozzáfogni. A kolbászok speciális fűszerezése még titok előttem, de remélem, hamarosan végére járhatok ennek a különleges ízvilágnak.
Ez lett az eredmény.