Az emberek általában jól nekidurálják magukat, nagy erővel, elszántsággal nekiindulnak a hegynek, de a szusz hamar kifogy, pláne, ha táj gyönyörűségét folytonosan megbeszélik menetelő társukkal.
Mert az út csodálatos, először villák között vezet, a citromfák tele gyümölccsel, majd olívafás-ligetes birkalegelők következnek, a kőből rakott kerítések felett óriás kaktuszok hajolnak az út fölé, és végül ritkás mediterrán erdő következik. Teljes a csend, az emberek zihálását, lépteit és a madarak beszélgetését lehet csak hallani.
Ahogy egyre feljebb kerülünk, úgy teljesedik ki a táj, és csendesednek el a beszélgetések a hegyet mászók között, alattunk Pollenca városa, a környező fincák a kék úszómedencéjükkel, és gondosan művelt olajfaligetek, gyümölcsösök, zöldségkertek sziluettjét látjuk a hegy körül, nyugatra Mallorca Tramuntana nevű hegyvonulataira esik pillantásunk.
A hegy csúcsáról elénk táruló táj lélegzetelállító. A déli szigetbelső látványát már megcsodáltuk, és fentről jól látható a tenger, az Alcudia-öböl, a Pollenca-öböl, és észak-nyugatra a tengerből kiemelkedő, megbabonázó, sárkányfarokra emlékeztető hegyvonulat, aminek a végén Formentort találjuk. Nyugat felé a hegyek fölött megkezdődött a naplemente szívszorítóan gyönyörű fény-árnyék játéka. Ha valaki megérte e hely varázsát naplementénél és teliholdnál, mindig visszavágyik ide.