A mentának múltja van! Már a görög mitológiában is szerepelt, mint Menthe, a nimfa, kit Hádész változtatott gyógynövénnyé, hogy megóvja felesége, Persephone bosszújától. Más olvasatban a növénnyé válás már a dühös feleség bosszúja volt, de történt bárhogy, tény, hogy a menta egy régóta ismert gyógy-, és fűszernövény.
Nem csupán régi, de roppant mutatós növényke, hajtásai pár centiméteresek, levelei párban ücsörögnek a szárakon. Virágai kékek, fehérek, vagy rózsaszínűek, ha pedig bármelyik részét összemorzsoljuk, máris árad belőle a jellegzetes mentaillat.
Tegyünk kis kitérőt, mivel adja magát a kérdés, hogy a mentának és a rágókból, cukorkákból ismert mentolnak van-e közük egymáshoz. A válasz igen is, meg nem is, ugyanis a mentolt a borsmentából (Mentha × piperita), a menta rokonából nyerik ki. A család egyébként igen népes, ki ne ismerné például a fodormentát, de elterjedt a vizimenta, a narancs menta és a vörös menta is.
A menta általában sokoldalú gyógy-, és fűszernövény, leveleit tehetjük teába (illetve magát a levelet is forrázhatjuk), mely a köhögést, torokfájást csillapítja, jótékony hatással van a puffadásra és emésztési zavarokra, mindemellett kiváló frissítő is, forró nyáron, behűtve például. Mindemellett köretekhez, salátákhoz is adagolhatjuk, sőt, egyesek süteményeket is ízesítenek vele.
A menta beszerzése roppant egyszerű, szinte minden nagyobb élelmiszerüzletben, hipermarketben találunk kis cserépbe ültetett, előnevelt példányokat, melyeket csak haza kell vinni.
Ha már otthon van, tegyük napos helyre. Ha magról vagy rizómáról kívánjuk szaporítani, akkor jó vízelvezetésű, laza talajba helyezzük (az általános virágföld teljesen jó), melyet kevés homokkal, perlittel dúsíthatunk, hogy tökéletes legyen a mentának. Ahogy említettem, kerti kiültetésnél óvatosan bánjunk vele, mert szapora növény, egykettőre átveheti az uralmat a birtokon, könnyen kialakulhatnak a vidéki mentaligetek….
Forrás: kertesz.blog.hu