Kenyér, vagy kalácstészta tésztamaradékából vese alakra formázott, sertészsírral töltött péksütemény. Jellegzetességét a sütés közben megolvadó és a tésztába szívódó zsír adja. A vesu általában a kenyérkészítéskor megmaradt tésztából, a vesikalács néha - jelesebb ünnepek körül - maradék kalácstésztából készül. A maradékból öklömnyi darabokat csípnek ki. A gömbölyített, pihentetett tésztát ellapítják, egy kanál zsírt tesznek a közepére, olykor fahéjjal is meghintik, és félbe hajtva kelesztetik, majd kemencében megsütik. Így veséhez hasonlítható formát nyernek. A sütés során a zsírt a tészta magába szívja, és az összehajtás mentén kicsit szét is nyílik, ettől bélezet zamatosabbá válik, a szélek ropogósra sülnek. Leggyakrabban csak magában fogyasztották. Illik aludttejhez, tejeskávéhoz és borhoz is.