Évtizedekkel ezelőtt, a múlt század közepéig - míg nem vált általánossá a növényi olajok használata - a mangalicát nemcsak húsáért, hanem zsírjáért is tenyésztették. A falusi háztatásokban családonként legalább két mangalicát hizlaltak, és húst, kolbászt, hurkát, sonkát, disznósajtot, szalonnát készítettek belőle. A termékek egy részét füstöléssel tartósították, a húst lesütötték, és zsír alatt tartották, míg el nem fogyott. Mivel a disznóölés tél elején volt, nem jelentett gondot a tárolás (hűtőszekrény nem is volt akkoriban a falusi háztartásokban), a füstölt termékek a kamrában felakasztva nem romlottak meg. A füstölt sonka elállt húsvétig, abból készült a húsvét szombati vacsora. A zsírját kisütve bödönökben tárolták és egész évben abból főztek. Kenyérre kenve akkoriban az volt a diáktízórai.
Manapság a mangalicáról az a hír járja, hogy húsa könnyebben emészthető, alacsony a koleszterint tartalma és zsírja több telítetlen zsírsavat tartalmaz, mint a hússertéseké. 
Egyes vélemények szerint a fiatal mangalicákat “makkoltatják”, azaz ridegtartásban nevelik (legelőkön szerzi a táplálékát) és hagyják őket megnőni a saját ütemükben. Amikor elérte a 80-100 kg-ot, akkor kezdik hízlalni árpával, kukoricával, krumplival, majd amikor kb. 200 kilós, akkor vágják le. Ekkorra szép vastag szalonnája nő, amelynek egy részét kisütve ikrás zsírja lesz. Ha kiskorától tenyésztik, a különleges tulajdonságok nem alakulnak ki.
(Más vélemény szerint a jó körülményeket azonban a közhiedelem ellenére, nem a makkoltatás jelenti. A mangalicát soha nem hajtották ki az erdőbe makkot enni, mert amikor a disznótartásnak ez a fajtája divat volt itthon is, még nem létezett mangalica. A hús minősége miatt persze be kell tartani bizonyos szabályokat, például a mangalicánál fontos a ridegtartás, a táplálékára is figyelni kell, de a húsa nem a makktól lesz finom – a szerk.)
A múlt században az ötvenes évektől tenyésztése háttérbe szorult részben a növényi olajok használatának elterjedése miatt, részben azért, mert a fogyasztók a zsírszegényebb fajtákat részesítették előnyben. Hozzájárult ehhez még, hogy különböző irányzatok a zsírral való főzést nem tartották egészségesnek.
A mangalica zsírsertés. Húsának zsírtartalma magasabb, mint más fajtáké, és éppen ezért kiválóan alkalmas pecsenyehúsok, steak jellegű sültek, szalámifélék és érlelt sonka készítésére. Különösen kedvelik a spanyolok, akik szükségletük egy részét hazánkból importálják. A termékek finomak, a szalonna valóban más, mint a hússertéseké. Sajnos kétséges, hogy napi fogyasztása elterjed-e, mivel ára a szokásos hústermékekénél jóval magasabb.
Forrás: haztartas-ma.hu