A körülbelül egy centiméter vastag karajszeleteket megtisztítjuk az inaktól és a zsírtól. A tököt kis kockákra vágjuk, és annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje. Fűszerezzük fahéjjal, fehérborssal, citromhéjjal, sózzuk és puhára főzzük. Mixerben pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt és tovább turmixoljuk. Pikánsra fűszerezzük a balzsamecettel és a Worcestershire-szósszal. Citromlével tovább lehet finomítani.
A hússzeleteket fűszerezzük a római köménnyel, majd öntsünk rá egy kis olívaolajat, amelyet kissé „belemasszírozunk” a húsba. Utánaízesítjük még a szójaszósszal. Állni hagyjuk, közben pedig elkészítjük a mártást és a köretet. A vékonymetéltet az elkészítési útmutató szerint kifőzzük, és amíg fő, összeállítjuk a zöld olajat.
A petrezselyem- és a bazsalikomleveleket lecsipegetjük a szárukról, mixerbe tesszük a fokhagymával, sóval és az olajjal. Teljesen elpépesítjük. A kifőzött tésztát összekeverjük 2-3 ek. zöld olajjal. A fel nem használt mennyiséget hűtőszekrényben tároljuk. Ha a köretek készen vannak, akkor felforrósítunk egy teflonserpenyőt, és a karajszeleteket hirtelen kisütjük. Mihelyt színt kapott mindkét oldaluk, tálaljuk. Ha sokáig sütjük vagy állni hagyjuk, megkeményedik.
Tálalás
A mártásból öntünk a tányérokra, erre jön a frissen sütött karaj és a tésztából húsvilla segítségével felcsavart „metéltfészek”.
Hozzávalók
• A húshoz: 8 szelet sertésrövidkaraj, 1 kk. őrölt római kömény, 2 ek. szójaszósz, 2 ek. olívaolaj
• A sütőtökmártáshoz: 40 dkg hokaido tök (vagy sütőtök), 0,5 kk. őrölt fahéj, 1 kk. reszelt citromhéj, víz, 2 dl főzőtejszín, 1 ek. balzsamecet, 1 ek. Worcestershire-szósz, citromlé
• A zöld olajos metélthez: 40 dkg vékonymetélt, 3 ek. zöld olaj, a zöld olajhoz 1 dl olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 csokor friss, aprított petrezselyemzöld, 1 maroknyi friss bazsalikom
Tipp
Készítsünk házi tésztát!
A házi tészta készítése egyáltalán nem ördöngösség – emlékezzünk csak vissza, nagyanyáink akár hetente többször nekiálltak a gyúrásnak, majd vékonyra nyújtották, és a felhasználás módjának megfelelő alakúra, azaz például széles- vagy cérnametéltre, kockára vágták a tésztát.
Később elárasztották az üzleteket a legkülönbözőbb gyári készítmények, és házit ezután már csak a legelszántabbak tettek asztalra. Az utóbbi években azonban újra divatba jött a saját készítésű tészta: kis gyakorlattal nem is tart sok ideig a művelet. Bár a kezdeti próbálkozáshoz nem feltétlenül, de a hosszú távú sikeres tésztakészítéshez szükségünk lesz egy erre alkalmas gépre, amelyet újonnan ugyan nem olcsó beszerezni, de az interneten akár 3-4 ezer forintért is hozzájuthatunk egy-egy kiváló, rozsdamentes acélból készült példányhoz. De adunk még egy tippet: kérdezősködjenek rokonaik, barátaik körében, szinte biztos, hogy valakinek lesz elfekvő, használaton kívüli, örökölt tésztagépe.
Amennyiben a gépünk megvan, javasoljuk az olasz iskola követését, amelynek alapja, hogy egy tojáshoz adunk 10 dkg lisztet. Egy négytagú családnak 4 tojásból, 40 dkg liszttel, egy kávéskanálnyi sóval gyúrjunk tésztát, majd engedjük át a tésztagép nyújtóhengerei között; először a legvastagabb fokozatban, majd egyre csökkentsük a távolságot a hengerek között. Így kapunk szép vékony tésztacsíkokat, amelyeket változtatás nélkül lasagne készítéséhez használhatunk fel, de a géphez kapható különböző adapterekkel, vagy egyszerűen késsel kedvünk szerint darabolhatjuk. Hagyjuk a tésztát szikkadni, majd főzzük ki bő, forrásban levő vízben. Előre szólunk, hogy ha egyszer a család ráérez a házi tészta ízére, nem is akar majd mást..