Hirdetés

Római csirkeragu

2012-04-20 14:48:00

Kezdenek sűrüsödni a teendők a kertben, viszont enni mindig kell, és milyen jó, ha finom falatok kerülnek az asztalra! Gyors, friss, egészséges és ízletes ebédeket kínál OZ, a laptopkonyha.hu séfje.

 Római csirkeraguA csirkecombokat kicsontozzuk, bőrüktől megszabadítjuk, és a húst kockákra vágjuk. A csontokat a bőrrel együtt feltesszük főni 3 dl vízben. A húst összekeverjük a fokhagymával, fehérborssal, majd állni hagyjuk, amíg
a többi hozzávalót előkészítjük. Apróra vágjuk a hagymát, megpirítjuk az olívaolajon a cukorral együtt. A pácolt húst rátesszük, és fehéredésig sütjük. Sózzuk, beletesszük a sáfrányt. Öntünk rá a csirke főzőlevéből annyit, hogy éppen ellepje.

Puhára pároljuk, körülbelül 30 perc alatt, majd belekeverjük a zöldborsót. Ha szükséges, az alapléből pótoljuk a párolgó levet. Amikor a borsó kész, akkor összeforraljuk a tejszínnel, és beleszórjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet. Utánaízesítjük ecettel. Savanykás-édeskés, selymes mártást kell kapnunk. Ha jónak látjuk (érezzük), tehetünk bele egy kevés cukrot is.

A körethez a spagettit megfőzzük az elkészítési útmutató szerint, egy wokban felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a tésztát, és kicsit összemelegítjük vele, majd rátépkedjük a bazsalikomot. Egy paradicsomot meghámozunk, felkockázzuk, megsózzuk, öntünk rá egy kevés ecetet és olívaolajat. A ragut tálra szedjük, majd egy húsvilla segítségével „fészkeket” tekerünk a spagettiből, és a ragura ültetjük. A paradicsomot mellé tálaljuk.

Hozzávalók

• 70 dkg csirkecomb, 2 ek. olívaolaj, 10 dkg hagyma, 40 dkg fagyasztott zöldborsó, 2 db áttört fokhagymagerezd, 1 csokor aprított petrezselyemzöld, borecet, 1 kk. fehérbors, 1 tasak sáfrány, cukor, 2,5 dl főzőtejszín, só
30 dkg spagetti, 1 ek. vaj, maroknyi friss bazsalikom  • A körethez:

Elemzés

Apicius, a tékozló ínyenc

Az ókorból egyetlen szakácskönyv maradt ránk, ez az, amit Apicius nevéhez kötnek. Ebben helyet kaptak szakácsfortélyok, vagdalt húsok, zöldséges ételek készítésének leírásai, vegyes receptek szárnyasokból, négylábúakból, halakból, tenger gyümölcseiből készülő ételek receptjei. Marcus Gavius Apicius gazdag római patrícius volt, a keresztény időszámítás kezdete körül élt. Igazi ínyencként rendkívül tékozló életmódot folytatott – ez vezetett halálához is: amikor 100 millió sestertiust kitevő vagyonából már „csak” 10 millió maradt, úgy gondolta, korábbi életszínvonalát nem tudja fenntartani, és méreggel vetett véget életének. A nevéhez fűződő szakácskönyv magyar kiadásban is megjelent a kilencvenes években De re coquinaria – Szakácskönyv a római korból címmel. 

A szövegből kiderül, hogy Krisztus születése idejében Róma új ízekkel ismerkedett meg, amelyek többnyire Görögországból és a hellenizált Keletről érkeztek a birodalomba. Az új ízekkel együtt új étkezési szokások is meghonosodtak. Mivel híján voltak olyan alapanyagoknak, amelyek ma számunkra teljesen természetesek – ilyen a só, a cukor és az ivóvíz –, ezért azokat mással kellett helyettesíteniük. A sót például, amely nagyon drága volt ebben az időben, a mai szardellapasztához hasonló halszósszal, a garummal (latinul: liquament) helyettesítették. Érdekesség, hogy a leghíresebb garumgyártó üzemek Pompejiben voltak.

A folyadékot leginkább a bor, illetve a must jelentette. Ezeket hosszan tartó forralással felére, harmadára, negyedére sűrítették (ez a beforralás), és a koncentráció fokától függően caroneumnak, defrutumnak, avagy sapá-nak nevezték. Kereskedők szállították amforákban, ugyanúgy lehetett venni, mint például az olajat. A leggyakrabban használt fűszer a silphium, másik nevén a laserpitium volt (magyar fordítása: bordamag). Líbia déli részéről szállították a birodalomba, de olyan nagy tételben, hogy a Kr. u. I. században kipusztult, és az ínyenceknek be kellett érniük a gyengébb minőségű kisázsiai változatokkal. A tékozló életmód, a drága árucikkek beszerzése Apicius korában komoly gazdasági válságot idézett elő: a kiadások fedezetére nem volt elég érme, nagy pénzhiány keletkezett. Augustus császár emiatt is teljesen új gazdaságpolitikára kényszerült, pedig a lakomák fényűzését már a Kr. e. I. században elvben törvényekkel korlátozták.