Gyakran mondjuk azt, hogy „mákunk van”, ha valami szerencsés fordulatra utalunk az életünkben. Nos, kedves olvasók, most is nyugodtan gondolhatják azt, hogy „mákjuk van”, ugyanis ez a sütemény egy csoda. Egy igazi gasztronómiai szerencse. Öröm és boldogság, hogy a receptje kipattant OZ, a laptopkonyha.hu népszerű séfjének fejéből, és ma önök elé tárja.Természetesen szó szerint is lesz mákjuk, hiszen a sütemény tartalmaz azt is – sok más földi jó mellett, amelyek hihetetlen harmóniára találnak egymással, mialatt ez az egyszerű, de igazán mennyei gyümölcskenyér majd a sütőjükben sül. Mert elkészítik majd, ugye? Hiszen ki ne szeretne egy kis szerencsét vagy legalábbis mákot? És csokoládét, édes ízeket, kissé „részeges” (de akár józan verzióban is választható) gyümölcsöt? Nosza, ne várjon tovább! Ez igazán kijár már egy ilyen kemény és hideg télen.
Mákos gyümölcskenyér csokoládéval és rumos meggyel
Előmelegítjük a sütőt 180 fokosra. Előzetesen egy fontos figyelmeztetés a siker garantálása végett: az összes hozzávalónak szobahőmérsékletűnek kell lennie. A csokoládét összevágjuk egészen apróra. Robotgéppel habosra keverjük a vajat a cukorral, a vaníliás cukorral, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. Belereszeljük a citrom héját. Egy másik edényben a lisztet összekeverjük a mákkal, a sütőporral és a sóval, majd a vajas krémhez adagoljuk, közben a tejből is mindig adunk hozzá.
A végén beleforgatjuk a csokoládédarabokat és a kinyomkodott rumos meggyet. A tésztát kivajazott-lisztezett (vagy sütőpapírral bélelt) püspökkenyérformába töltjük, és a sütőben egy óra alatt készre sütjük. Megjegyzés: rumos meggy helyett kitűnően működik sima meggybefőttel is, pláne, ha gyerekek számára (is) készül. Kiborítjuk a formából, ha kihűlt, a felolvasztott fehércsokoládéval díszítjük.
Hozzávalók:
20 dkg margarin, 20 dkg cukor, 2 csomag vaníliás cukor, 4 db tojás, 10 dkg darált mák, 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, csipetnyi só, 125 ml tej, 20 dkg étcsokoládé, 20 dkg rumos meggy magozva, fél citrom reszelt héja, 10 dkg fehércsokoládé, margarin a forma kikenéséhez vagy sütőpapír.
Az örök ifjúság forrása helyett
Bár a rumra ma már nem annyira jellemző, hogy önmagában fogyasztják, az egyik legnépszerűbb koktél-alapanyag, számtalan sütemény fontos kiegészítője, illetve forró téli italok nélkülözhetetlen kelléke. Igaz, hasonló italokat készítettek már az ókorban is, főként Kínában és Indiában, mégis, az első palack igazi rum a feljegyzések szerint bizonyos Juan Ponce de León spanyol felfedező kezei közül került ki. Ponce de León Kolumbusz második útjának egyik résztvevője is volt, majd Puerto Rico gyarmatosítója és első kormányzója lett. Felfedező vére azonban nem nyugodott, meg akarta találni a mesebeli Bimini-szigeteket, amelyről azt híresztelték, hogy ott fakad az örök ifjúság forrása.
Átkutatta a Bahamákat, felfedezte (és elnevezte) Floridát, majd a Golf-áramlatot is, ám a forrást nem találta meg. Neve azonban fennmaradt, és azt bizonyára maga sem gondolta volna, hogy az utókor hálás lesz majd neki annak az italnak a feltalálásáért, amely ugyan örök ifjúságot nem, de gondtalan perceket bizonyára hozott matrózai számára is a hosszú hajóutakon.
A rumot, amelynek alkoholtartalma 38–80%-ig terjedhet, a cukornád levéből vagy a nádcukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszból erjesztik, majd desztillálják. Ekkor a párlat színtelen folyadék, és az érlelés idejétől függ, végül milyen színárnyalatban pompázik majd. Ez alapján négyféle rumot különböztetünk meg: az első a fehér, amelynek érlelési ideje 2–5 év. Száraz, könnyű ital, a koktélok egyik fontos alkotója. Jól harmonizál gyümölcsökkel, ám forró italokba nem való, mert aromái illékonyak.
Az arany rumot 5–8 évig fahordókban érlelik, általában karamellel színezik is. A fehérnél intenzívebb ízű. A legtestesebb, erősebb ízvilágot a fekete rum képviseli, ezt 10 évnél is tovább tartják a hordókban. A negyedik fajta az arany és a fekete rum keveréke, amelyhez még fűszernövényeket adnak – ezt fűszeres rumnak hívják.