A Busójárás eredetét egy török időkből ránk maradt legendával magyarázzák. A legenda szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakosok ijesztő álarcba bújva, zajkeltő eszközökkel az éj leple alatt zavarták ki a törököket Mohácsról. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácok nagyszámú betelepítése csak ezután kezdődött, így valószínűbb az a feltételezés, hogy a sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal e népszokást, melynek mai formája már itt, Mohácson alakult ki.
Mitől busó egy busó?
A hagyományos busó viselet nem változott. Szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc. A busókat a jankelék kísérik, kiknek feladata az utca népének távoltartása, melynek érdekében régen hamuval, liszttel ma már inkább rongyokkal, fűrészporral töltött zsákokkal püfölték a csúfolódókat.
A busójárás célja régebben az volt, hogy házról házra járva kifejezzék jókívánságaikat, elvégezzék a „varázslatokat”, majd részesüljenek az étel-ital adományokban. Ma már az eredeti hagyományokból sokat elhagytak, bár azt minden látogató elismeri, hogy igen látványos a busók felvonulása farsangvasárnap. A felvonulás középpontja a Kóló tér. Itt találkoznak a Dunán átkelt busók a „szárazföldi” busó csoportokkal, s fülsértő zajt keltve vonulnak végig a városon. Szürkületkor visszatérnek a főtérre, ahol hatalmas máglya körül táncolnak, a farsangvasárnap lezárásaként.
A város programjai csütörtökön a gyermekek kisfarsangjával kezdődnek, és a keddi koporsóégetéssel fejeződnek be, amikor is a telet jelképező koporsó elégetésével búcsúznak a téltől, s köszöntik a tavasz eljövetelét.
A Busójárás pontos programjáért ide katt.
2009 őszén az UNESCO felvette a mohácsi Busójárást az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, mely igen nagy megtiszteltetés a város és a helyi közösség számára.
