TableFree Éttermi Napok 2012

2012-04-10 12:11:00

Szeretem a különleges sajtótájékoztatókat. Ez is az volt. Ettünk és sétáltunk. Mindkettő jól esett!

Három helyszínt érintettünk, három séf munkáit kóstoltuk, miközben a szervezők meséltek arról, mit is takarnak a TableFree napok.

A Trattoria Toscanaban kezdtünk, ahol egy proseccos belépő után Alex Van Damme (nem rokona Jean-Claude Van Damme-nak, de van róla fényképe!) tájékoztatott az alapokról. Arról, hogy a TableFree elsősorban egy intelligens asztalfoglalási rendszer. Azért (is) intelligens, mert online történik a foglalás, senki nem vág képeket, ráadásul minden részletre kiterjedő. Az akció során április 17 és 24 között, több, mint 50 budapesti – mondhatni – top étterem próbálja meg magához édesgetni (van, aki szó szerint, pl. Szamos Gourmet) azokat a vendégeket, akik tán soha nem gondoltak arra, hogy ezeken az elegáns helyeken egyenek-igyanak. A legfőbb ok tán az az egyszerű tény, hogy bizony ezek a helyek viszonylag drágák az átlagpénztárcákhoz. „Drágák például azért, mert az alapanyagokat Toscanaból hozatjuk” - erősítette meg az amúgy is köztudott tényt Baji Ferenc a Trattoria tulajdonosa. „Ha autentikus – és nem több! – toszkán étterem kívánunk lenni, akkor a húsnak, a bornak, és „a” mindennek onnan kell jönnie. Az elmúlt 11 év alatt próbáltuk magyar termékekkel helyettesíteni, de a végeredmény nem az lett…” A sonkába tekert grissinihez, a speck sonkába göngyölt, grillen sütött tomino sajthoz és a ráktartárhoz felszolgált fehér és rose toscan borok harmóniája erről tökéletesen meggyőzött minket…


Arra a hétre tehát összefognak az akcióba tömörülő éttermek és két fajta, különböző árkategóriás, 3 fogásos menüsort kínálnak, aminek segítségével a séfek bemutathatják művészetüket. A m


enük ára 3.000 és 5.000 Ft. (Azért a Nobuban, a Barakában, vagy az Olimpiában ennyiért nem esik le elénk a manna…). Lesznek olyan éttermek, melyek kifejezetten erre az eseményre kreált fogásokat ajánlanak.

Következő állomásunk a Peppers! volt, a Marriott mediterrán grill bárja. Látványkonyhájával és a magyar paprika inspirálta étterembelsővel. Már a bagett roppanósága, melegsége és íze megadta az alaphangot. (Bagett: sajnos nagyon kevés helyen lehet itthon igazi franciásan-francia, és nem magyarosan-francia bagettet enni. Kevés helyen tudják reprodukálni a légies belső textúrát és az időtálló roppanós külsőt. Érdekes, a bamakói - Közép-Afrika - kalandom során, a legutolsó mali faluban is olyat kínáltak a piacon, amilyen az a bagett nagykönyvében meg van írva…) Egri borokat kóstoltunk, miközben szervírozták a három fogásos menüt. Szerencsére csak kóstolókat, hiszen már és még kóstolnunk kellett. Tehát: 1. roston sült libamáj, pálinkában párolt szőlőlével, 2. Szt. Jakab kagyló parajjal és vaníliás Whiskey mártással, 3. Racka bárányborda cukkinivel. Ez az utóbbi brutális volt! Egy apró „nyeles” filé. Csupán csak egy falat, mely éppen annyira volt párolva/sütve, hogy ne essen le a csontról, ám a procedúra során megszerezte azt a képességét, hogy az első harapásra, porhanyósan, tökéletes fűszerezettséggel beleomoljon a számba. Ez a falat sokat tett a racka bárányborda-fanná válásom érdekében…

Ismét egy könnyű séta, hogy aztán megérkezzünk a Szamos új büszkeségébe, a Gourmet házba, ami egyszerre cukrászda, kávézó és csokoládémanufaktúra is egyben Budapest, Vörösmarty-ról elnevezett terén. A Herendi Porcelánnamufaktúrával együttműködve egy igazi ékszerdobozt építettek a város szívében. Szép, elegáns, békebeli.

Kávéval indítottunk, aztán egy-egy szelet Eszterházy, Dobos és Trüffeltorta várta a bebocsáttatást. (Édesszájú vagyok, de azért mindennek van határa…) Kicsit húztuk az időt, és erre pont megfelelő alkalom kínálkozott akkor, amikor ott, sebtiben, részt vettünk egy rögtönzött csokoládéiskola kurzuson. Pálinkás marcipánnal töltött bonbont készítettünk. Ja, a végére még betoltam egy vanília-eperfagyi kombinációt…

Több, mint 50 étterem várja tehát a gasztroínyenceket, hogy megízleljék a jót. Legyen az hagyományos magyar, fúziós, kínai, kontinentális, indiai, mexikói, olasz vagy japán. Ha nekik legalább abban az élményben részük lesz, mint amiben nekünk volt, már megéri!

A jelszó tehát: búkolj és burkolj!

Jó étvágyat!www.tablefree.hu