Élményvonatozás-evés Brnoba(n)

2013-04-08 12:29:00

Még a tavaszi Utazás Kiállítás alkalmával keveredtem az „Élményvonatosok” bűvkörébe, s csodálkoztam rá, hogy milyen gazdag repertoárt kínálnak azoknak, akik szeretik az effajta utazást/kirándulást. A nosztalgiavonatozás feledteti azt az élményt…

…pontosabban azokat az élményeket, melyeket anno a 70-es, 80-as években átéltem Zalaegerszeg és a tőle messze eső (Kiskőrös/Eger/Budapest) desztinációk közötti hihetetlen bumlizások alkalmával. Ezer átszállással, nyáron meleg, télen hófútta hideg kupékban, párás, dögmeleg, levegőtlen sörfoltos büfékocsikban (klasszikus étkezőkocsi akkor már nem járt) ácsorogva órákon át. Azóta, ha évente csak egyszer-kétszer szállok vonatra. Külföldön. Az viszont más dimenzió.

Itt egyből megfogott a miliő. Az időutazás lehetősége. A (múlt!) századelő hangulata, a gyönyörűen fölújított vagonok, színe, szaga, a kiszolgálás mássága. Örömmel jelentkeztem egy Brnoi kirándulásra, pláne, hogy az út és a szerelvény a „PIVO Express” nevet kapta. Báj, kellem, nosztalgia, szép tájak, cseh sör. Mi kell még?

Meglepetésemre a PIVO Express tele volt nosztalgiavonatozni, sörözni vágyó magyarokkal. Egy részük igazi „vasút-fan”, akiket valóban megcsapott a mozdony füstje, akik gyűjtik a relikviákat, mindent fényképeznek, dokumentálnak, pontosan tudják, hogy 1964. november 9-én milyen szerelvény közlekedett a Zalaegerszeg-Bocfölde-Sárhida-Bak-Csömödér-Páka-Lenti-Rédics vonalon, ki volt a masiniszta, s mit evett ebédre… A másik csapat csupán inni akart. 

Az indulás kicsit „csehszlovákra” sikeredett, bár ebben az időjárásnak nagy szerepe volt. A nagy hó miatt a 15 kocsiból (!) álló szerelvényt majd másfél órás késéssel tudták áthozni a vasúttörténeti Parkból a Keletibe.

A speciálisan összerakott és megszerkesztett szerelvény igazán mívesen felújított, korhű elemekkel, berendezési tárgyakkal fölszerelt kocsikból állt.

 

 

A mozdony után jött 2 First Class/pullman, majd az Étkezőkocsi, aztán 3 élménykocsi (párnázott II. osztály), a Szalonkocsi (kupékkal, szalonnal), mögötte az Orfeum névre keresztelt disco-kocsival. Majd az újabb 3 párnázott, aztán a klasszikus talponállós büfékocsi, és a végén még 3 élménykocsi. (A kalauznak ez oda-vissza majd egy kilométeres gyalogtúra.)

 

 

 

A Pullman Club osztály utasai a kiváltságosok. (meg persze ők fizetik meg a legdrágább jegyet. 4 személyes asztalnál 17.990 Ft/fő) A kényelmes, állítható ülések között elhelyezett asztalokra külön pincér szolgálja föl nekik a welcome-drinket, a falatkákat, ásványvizet, teát, kávét korlátlanul, de ha ott szeretné valaki elfogyasztani az ebédjét vagy a vacsoráját, azt is megteheti.

 

 

 

(A reggelink angol típusú volt. Tükörtojás, bacon, cumberland kolbász, párolt gomba, grillezett paradicsom, bab.)

 

 

 

 

 

 

A pullman utasok abban is különböznek a többi élményvonatostól, hogy külön menüsorokból is választhatnak, amit a vonat konyhájában készítenek el.

 

 

 

 

 

A másodosztály utasai választhatnak az étkezőkocsi vagy a saját, hozott elemózsia között. Végigsétálva a szerelvényen áthaladtam pár jó fokhagymás-fasírozott-felhőn.

 

 

 

 

A szerelvény elindulásakor - mint a repülőkön – a szervezők köszöntik az utasokat, s adják folyamatosan a legfontosabb úti és szórakozási információkat.

Az Orfeum szinte már az elindulás pillanatától dübörgött, hazafelé pedig zsúfolásig telve volt a retro-discora mulató utasokkal. Nem volt nehéz pár pohár cseh sörrel a gyomorban.

Miután az időjárás viszontagságai miatt késve érkeztünk Brnoba, így egy rövid városnézés után arra maradt csak időnk, hogy a Stopkovában (autentikus cseh söröző/étterem) jól megebédeljünk.

 

 

Előételnek liba patét kértünk. Nem sok liba patét ettem még életemben, de erre mindig emlékezni fogok. Ötletes szervírozás - egy vékony zsírrétek a májas tetején, a zöld saláta az üvegcse tetejében - fenséges íz! (A paté egyébként egy „kenőmájas”, aminek az alapja – ez esetben - a libamáj, kevés füstölt húsos szalonna, vaj, mustár, só, bors, esetleg főt tojás. Megsüt, összekever, lehűt, pirítósra ken, megesz.) Valójában nem is a patétól, hanem a mellé szervírozott lilahagyma lekvártól ájultam el. Kellően hagymás, kellően édes, semmi geilség, semmi tolakodó magamutogatás. Pazar áldozat volt a gasztronómia oltárán! Kértem is még egy adagot… 

 

A grillezett csülök káposztával, reszelt tormával, csípős mustárral Csehországban kihagyhatatlan. (Az adag akkora, hogy eleve odakészítik a „dogibeges éthordót”.) Mint a mellé/rá legurított Staropramen-Pilsner Urquelle variációk is.

A vonaton elfogyasztott vacsora is a Monarchia ízeit idézte. Óriásbécsit ettem. Csak az íz kedvéért.

 

 

A MÁV nosztalgiavonatokkal a hazai úti célokon, fesztiválokon túl már Krakkóba („Lám az express pompás vidéken vágtat, robog velünk. Úgy, mint régen újra Krakkóba szól a vonatjegyünk” Cseh Tamás), Csíksomlyóra, Kassára, Eisenstadtba, sőt Prágába is eljuthatunk. Gondolnak azokra is, akik miközben szép tájakon utaznak, jót, s különlegeset szeretnének enni, inni. Pl. Vasárnapi ebéd a Dunakanyarban, vagy Gyertyafény Express vacsoravonat.

A nosztalgiavonatozásnak bája van. A körítés eleganciája „nemesít”. Pláne, hogy nincs sürgetettségi érzés, nincs türelmetlen várakozás a csatlakozásra, vagy a megérkezésre.

Csak az utazás van. Kényelmesen, elegánsan, ráérősen, vissza az időben. Ahogy azt a Boldog Békeidőben eleink tették…

 

További információ: www.mavnosztalgia.hu