Itt egyből megfogott a miliő. Az időutazás lehetősége. A (múlt!) századelő hangulata, a gyönyörűen fölújított vagonok, színe, szaga, a kiszolgálás mássága. Örömmel jelentkeztem egy Brnoi kirándulásra, pláne, hogy az út és a szerelvény a „PIVO Express” nevet kapta. Báj, kellem, nosztalgia, szép tájak, cseh sör. Mi kell még?
Meglepetésemre a PIVO Express tele volt nosztalgiavonatozni, sörözni vágyó magyarokkal. Egy részük igazi „vasút-fan”, akiket valóban megcsapott a mozdony füstje, akik gyűjtik a relikviákat, mindent fényképeznek, dokumentálnak, pontosan tudják, hogy 1964. november 9-én milyen szerelvény közlekedett a Zalaegerszeg-Bocfölde-Sárhida-Bak-Csömödér-Páka-Lenti-Rédics vonalon, ki volt a masiniszta, s mit evett ebédre… A másik csapat csupán inni akart.
Az indulás kicsit „csehszlovákra” sikeredett, bár ebben az időjárásnak nagy szerepe volt. A nagy hó miatt a 15 kocsiból (!) álló szerelvényt majd másfél órás késéssel tudták áthozni a vasúttörténeti Parkból a Keletibe.
A speciálisan összerakott és megszerkesztett szerelvény igazán mívesen felújított, korhű elemekkel, berendezési tárgyakkal fölszerelt kocsikból állt.
A mozdony után jött 2 First Class/pullman, majd az Étkezőkocsi, aztán 3 élménykocsi (párnázott II. osztály), a Szalonkocsi (kupékkal, szalonnal), mögötte az Orfeum névre keresztelt disco-kocsival. Majd az újabb 3 párnázott, aztán a klasszikus talponállós büfékocsi, és a végén még 3 élménykocsi. (A kalauznak ez oda-vissza majd egy kilométeres gyalogtúra.)
A Pullman Club osztály utasai a kiváltságosok. (meg persze ők fizetik meg a legdrágább jegyet. 4 személyes asztalnál 17.990 Ft/fő) A kényelmes, állítható ülések között elhelyezett asztalokra külön pincér szolgálja föl nekik a welcome-drinket, a falatkákat, ásványvizet, teát, kávét korlátlanul, de ha ott szeretné valaki elfogyasztani az ebédjét vagy a vacsoráját, azt is megteheti.
(A reggelink angol típusú volt. Tükörtojás, bacon, cumberland kolbász, párolt gomba, grillezett paradicsom, bab.)
A pullman utasok abban is különböznek a többi élményvonatostól, hogy külön menüsorokból is választhatnak, amit a vonat konyhájában készítenek el.
A másodosztály utasai választhatnak az étkezőkocsi vagy a saját, hozott elemózsia között. Végigsétálva a szerelvényen áthaladtam pár jó fokhagymás-fasírozott-felhőn.
A szerelvény elindulásakor - mint a repülőkön – a szervezők köszöntik az utasokat, s adják folyamatosan a legfontosabb úti és szórakozási információkat.
Az Orfeum szinte már az elindulás pillanatától dübörgött, hazafelé pedig zsúfolásig telve volt a retro-discora mulató utasokkal. Nem volt nehéz pár pohár cseh sörrel a gyomorban.
Miután az időjárás viszontagságai miatt késve érkeztünk Brnoba, így egy rövid városnézés után arra maradt csak időnk, hogy a Stopkovában (autentikus cseh söröző/étterem) jól megebédeljünk.
Előételnek liba patét kértünk. Nem sok liba patét ettem még életemben, de erre mindig emlékezni fogok. Ötletes szervírozás - egy vékony zsírrétek a májas tetején, a zöld saláta az üvegcse tetejében - fenséges íz! (A paté egyébként egy „kenőmájas”, aminek az alapja – ez esetben - a libamáj, kevés füstölt húsos szalonna, vaj, mustár, só, bors, esetleg főt tojás. Megsüt, összekever, lehűt, pirítósra ken, megesz.) Valójában nem is a patétól, hanem a mellé szervírozott lilahagyma lekvártól ájultam el. Kellően hagymás, kellően édes, semmi geilség, semmi tolakodó magamutogatás. Pazar áldozat volt a gasztronómia oltárán! Kértem is még egy adagot…
A grillezett csülök káposztával, reszelt tormával, csípős mustárral Csehországban kihagyhatatlan. (Az adag akkora, hogy eleve odakészítik a „dogibeges éthordót”.) Mint a mellé/rá legurított Staropramen-Pilsner Urquelle variációk is.
A vonaton elfogyasztott vacsora is a Monarchia ízeit idézte. Óriásbécsit ettem. Csak az íz kedvéért.
A MÁV nosztalgiavonatokkal a hazai úti célokon, fesztiválokon túl már Krakkóba („Lám az express pompás vidéken vágtat, robog velünk. Úgy, mint régen újra Krakkóba szól a vonatjegyünk” Cseh Tamás), Csíksomlyóra, Kassára, Eisenstadtba, sőt Prágába is eljuthatunk. Gondolnak azokra is, akik miközben szép tájakon utaznak, jót, s különlegeset szeretnének enni, inni. Pl. Vasárnapi ebéd a Dunakanyarban, vagy Gyertyafény Express vacsoravonat.
A nosztalgiavonatozásnak bája van. A körítés eleganciája „nemesít”. Pláne, hogy nincs sürgetettségi érzés, nincs türelmetlen várakozás a csatlakozásra, vagy a megérkezésre.
Csak az utazás van. Kényelmesen, elegánsan, ráérősen, vissza az időben. Ahogy azt a Boldog Békeidőben eleink tették…
További információ: www.mavnosztalgia.hu