Súlykontroll menü a Courtyard by Marriott budapesti szállodájában

2013-03-28 13:05:00

Mondják, hogy a főző nő és a főző férfi között az a különbség, hogy amíg a nő precízen mindent kimér, recept hű, addig a férfi meg minden hozzávalót „csak úgy” beleszór…

Ezen az alapon akkor az az új vállalkozás, „nem férfinak való meló”, ugyanis itt aztán mindent grammra kimérnek. Se több, se kevesebb nem lehet semmi. Pontosan csak annyi, amennyit Béres Alexandra fitneszedző és Tatár Péter executive séf – természetesen plusz szakértők (pl. dietetikus) bevonásával – megálmodott. Legyen az alaplé, gomba, só, fokhagyma, vagy tigrisrák.

Egy sajtóebéden volt alkalmam ezeket a tapasztalatokat begyűjteni, ráadásul úgy, hogy kötényt kaptunk és elkészítettünk egy-két fogást a menüből. Az olasz paradicsomlevest tigrisrákkal és kecskesajttal (1150Ft), a vargánya gombasalátát salottahagymával (1250Ft) és a meleg tintahal salátát avokádóval, paradicsommal (1550 Ft)

A munka előtt viszont előbb az elmélet.

A Béres Alexandra által képviselt „Súlykontroll program” alapja a súlykontroll index, amelynek használatával könnyebbé tehetjük a fogyókúránkat, valamint súlyunk megtartását, hiszen nem kell az élelmiszerek energiatartalmának számolgatásával bíbelődni. A súlykontroll index 1-100-ig négy tulajdonságunk alapján sorolja be az élelmiszereket. 1. glikémiás index ( vércukotszint-emelő hatás), 2. szénhidráttartalom, 3. zsírtartalom, 4. energiatartalom (kalória). Ezek alapján képet kapnak, mely élelmiszer milyen hatással van a szervezetünkre és kidolgozták, miből mennyit érdemes és szabad fogyasztani.

A program három szakaszból áll. Az előkészítő szakasz a többinél drasztikusabb, gyors súlyvesztéssel jár, a tartós fogyás szakasza lassabb, átlagosan heti fél-egy kg súlyveszteséget ígér, az utolsó pedig a súlymegtartás, vagyis a tényleges súlykontroll fázisa.

A Oléo Pazzo (Courtyard by Marriott) étterem már március 1-től az ezen törvények alapján elkészített ételekkel telerakott étlappal várja a külföldi és a magyar vendégeket.

Amíg az ismertetőt hallgattuk, ittunk. Különleges koktélokat. Én például egy rebarbarás jegesteát. Persze cukor nélkül! Keserű volt, mintha egy veteményeskertbe haraptam volna, de jégkockával tálalva igazi csemege lett.

Három csapatban dolgoztunk Tatár Péter irányításával. Mi a tintahalat választottuk. Egy kis cédula tartalmazta az összetevők grammnyi pontosságú arányát.

Mint megannyi egyujjas fehér gyerekkesztyű, sorakoztak a tintahalak a jégen. „Irdaljátok, be mert akkor nem fog a sütéskor összepöndörödni”- kaptuk a figyelmeztetést. Átlósan, mint a keszeget bevagdostuk. Kiválasztottam egy jókora öntöttvas lábost, és kértem az olivaolajat, gondolván, majd abban sütjük ki. Az igazi meglepetés ekkor jött. Kakaóvajban sütöttük ki a tintahalakat. Por állagú kakaóvajban. (Ennek a folyós verziójával barnultunk anno a 70-es években…). Ehhez a porhoz tettünk sót, borsot, apróra vágott petrezselymet és chilit, majd beleforgattuk a halakat. A felforrósított vasra dobva sültek meg. Persze összepöndörödtek…

Amíg sütöttünk, a csapat másik fele a salátát készítette elő. Kockákra vágott avokádó, koktélparadicsom, rukkola és egy kis balzsamecet. (Ez utóbbit én csempésztem bele…)

A megsült tintahalakat szintén fölkockáztuk, majd a salátához keverve, pirított toast kenyérrel „betoltuk”. A másik két csapat is derekasan helytállt, a garnélás-kecskesajtos feltéttel (fokhagyma megpirít, rá a rák, két perc múlva a kecskasajt és az apróra vágott paradicsom. Keverget, sajt megolvad. Kész!) ellátott paradicsomleves igazi különlegesség volt.

A jutalmunk egy újabb koktél volt, na és a főfogás megkóstolása. Páran a harcsafilét (2650 Ft), de a többség a szürkemarha hátszint (4950 Ft) választotta bébi kelkáposztával és rókakombával. Olyan volt, mint a nagykönyvben. Szaftos, ízes, rózsaszín.

A desszerként felszolgált gyömbéres túrótorta (1350 Ft) egy kis ostyán feküdt és körötte színes (nem fagyasztott) erdeigyümölcsök adták meg a díszt a fehérségnek.

Alexandra elmondta, hogy az igazi kihívást a cukor helyettesítése adta. Az édesítőszereket alapból elvetették. Végül az agavé szirup győzött. (Egyébként a közismert alacsony glikémiás indexű cukorpótló szerekről - xilit, szorbit, laktit, eritrol – egyre több cikk jelenik meg, melyek azt taglalják, hogy nem mindig előnyös a hatásuk…)

Az Oléo Pazzo („őrült kecske”) várja tehát azokat, akik odafigyelnek fittségükre.

Arra kérdésemre, hogy mikor kerül föl az étlapra a „kirántotthús” nem kaptam egyértelmű választ…