Szép fehér. Méltóságos, gyertyafényes, száncsengős, ünnepi. Tavasszal meg nyáron viszont teljesen más. Színes és tarka. Elképesztő zöldek, lila, piros és sárga vadvirágoktól hemzsegő domboldalak, békésen kérődző tehenek, gyalogló, kerékpározó, raftingoló turisták, vidám hangulatú tűzoltó-, traktoros-, fejőnő- (undsoweiter, undsoweiter …) és sörfesztiválok tarka forgataga. Él a vidék és vendégül lát!
Flattach, ahol a Rieger familia vendégeként (Flattacher Hof****) 4 napot eltöltöttem, szinte az ország közepén fekszik, Karintia nyugati szegletében, a Möll folyó partján. Egy igazi, gyönyörű VÖLGYben, ahová szinte csak egy úton lehet be, és kimenni. Éppen ezért semmi sincs hozzá közel, de semmi sincs igazán távol. Ide nem vezet autópálya. Viszont a tökéletes minőségű, kanyarokkal tűzdelt utak igazi motoros paradicsommá varázsolják!
A falucska nyugalmát igazán a kilencvenes évek derekán „dúlták föl”, amikor kiépítették fölötte Karintia legmagasabban fekvő sípályáját, a Mölltaler Gletschert. Azóta – akár nyáron is, mint én, július elején (!) – 3100 méterről csúszkálhat a síelő. Ebben az „abnormális” időpontban éppen az orosz, bolgár és a lengyel sí válogatott edzett. A magyar lányokat is idevárták. Az alapállomásról 8 perc alatt visz föl a hegy gyomrában kiépített Erlebnis vasút 2200 méter fölé. Onnan még egy ugrás 2900 méterig (Bergstation), aztán a Sesselbahnnal már a csúcsot (3122 m) is meg lehet hódítani. Nyáron ezeket a szolgáltatásokat 30 €-ért lehet igénybe venni. (Télen 41€). Azért a júliusi síelést csak azoknak ajánlom, akiket gyermekkorukban síbottal kergettek az asztal körül. A hó +5 fokban már nem az igazi. Na de az élmény!!
A pompás adottságoknak köszönhetően itt télen-nyáron telt házzal üzemelnek a panziók és a hotelek. Sőt Ausztria bizonyos részein a nyári turizmus már több pénz hoz a konyhára, mint a téli… Gyönyörű, tökéletesen kiépített vándorösvények várják a természet szerelmeseit. Szinte észre sem vesszük, hogy 4-6 kilométert a lábunkba teszünk.
A település másik nevezetessége a Ragga szurdok (Ragga Schlucht).
Igazi példája a természet azon törvényének, amelyik arról szól, hogy bizonyos esetekben a víz az úr. Az apró folyócska több ezer éve váj magának mind mélyebb és mélyebb csapást a sziklában. 1882-ben nyitották meg először a látogatók előtt. A faluhoz képest a Möll túlpartján indul a 800 méteres falépcsős, fahidas kapaszkodós mászókaland. Mint egy kalandparkban.
Fantasztikus élmény fölmenni a szűk, vízvájta vágatban a 200 méterrel magasabb „tetőre”, miközben alattunk ordítva hömpölyög a lezúduló vízfolyam. (A rés néhol olyan keskeny, hogy egy-egy nagyobb darab szikla föntről leesve beszorult a két fal közé.)
Aztán alul megnyugszik, hogy békésen belefolyjon a Möllbe.A Möll ezen a tájon hol vadabb, hol békésebb. Az ember irányítja az erejét. Napközben földuzzasztják, hogy a raftingolók vehessék birtokukba. Ekkor a folyó olyan öreguras. Az igazi kihívást tán az jelenti, hogy a túra végén – az avatási ceremónia részeként - egy fahídról bele kell ugrani a 4-6 fokos vízbe. Kihagytam… A bátrabbak persze kipróbálhatják akár a canyoninget, akár a hidrospeed nevezetű bátorságkalandot is.
A Möll itt este és éjszaka zabolázatlan. Csak zúg, mint az éji bogár…
Ha legalább egy hetet eltöltünk Karintiában, érdemes beruházni a Karintia Kártyára. 35€ az ára (gyermekeknek 17€) de több, mint 100 látványosságra, szórakozóhelyre ingyenes, vagy nagy kedvezményt nyújtó belépést biztosít. Mint pl. Flattach környékén a Mölltal gleccser hegyi vasútjára, az obervellachi fürdőbe, az autókat, motorokat alagúton át szállító Tauernbahnra, de a Ragga szurdokba is.
Na de együnk!
A tradicionális – bár modernizált, hiszen pompás wellness részleggel büszkélkedhet – Flattacher Hof tradicionális éttermet visz. Lenyűgöző a reggelik bőséges lekvár, felvágott és sajtválasztéka. A „beere”-k (heidel=fekete áfonya, erd=eper, brom=fekete szeder, him=málna, stachel=egres, preisel=vörös áfonya) hatalmas csuprokban sorakoznak az asztalon.
A kenyerek a „szokásosak”. Sok magvasak, félbarnák, feketék. A zsömle viszont „Kaiser”. Az a bizonyos barázdált fehér.
A különféle szalámik és sajtok mind a közelből, helyi termelőktől érkeznek. Ausztriában sportot űznek abból, hogy a helyiek által megtermelt élelmiszerrel etessék a vendéget. (Szép szimbiózis, jól meg is élnek belőle… majd egyszer tán nálunk is!). A sajtok is a „helybenfejt” tehén tejéből vannak. A kávéjuk „lötty”, de bármikor kiváltható igazi „magyarszerette” presszóra. Nagy meglepetésemre a tálalóasztal szélén csomagolásra szánt zacskók sorakoztak. Igen, azért, hogy a napját vándorlással, síeléssel töltő vendég csomagolhasson magának egy kis hazait. Szép gesztus, nem is találkoztam még ilyennel…
Első ebédünket egy kiadós erdei séta után egy alpesi házban (Fraganter Hütte) kaptuk. (A beugró egy pofa jófajta Stiegl sör volt.) „Brettljause”, azaz deszkás paraszttál.
Alapvetően uzsonna étel, de nekünk ebédre is gyönyörűséget szerzett! Kolbászok, sonkák, sajtok, körözöttek (fokhagyma nélküli), savanyú uborka, saláta és egy éles kés alkotta a kompozíciót. Ugye mondanom sem kell, hogy minden a környékről érkezett. (Tán még a kés is!) Tanúsította ezt egyébként egy tehenet ábrázoló kis táblácska is, miszerint amit itt felszolgálnak, az mind helyi termék.
Sőt, az étlap első oldalán azt elolvashatjuk, hogy miért is született ez a kezdeményezés, és kik azok a környékbeli beszállítók, akiknek a termékeit a hüttében lehet elfogyasztani.
(A városi és a falusi éttermeken is külön tábla jelzi, hogy az ott fogyasztott termékeket a környékről szerzik be, sőt azt is, hogy azok eredetét, elkészítési technológiáját folyamatosan ellenőrzik.
A jóízű ebéd közben körülöttünk tyúkok kapirgáltak, tehenek és lovak legeltek, miközben a nyári zápor áztatta ruháinkat szárítgattuk a farakásokon. A tervek szerint meglátogattuk volna a szomszédos hüttében dolgozó sajtkészítőt, de nem volt otthon. Sebaj, mert a felesége pompás, otthon előállított – és persze finánclátott - körtepálinkával vígasztalt minket. Jó útravaló volt a visszafelé vezető 4 km-es úton.
A hegyi vendéglátókkal ellentétben a szálloda az uzsonnát kávéval, süteményekkel oldja meg. Csak óvatosan, mert hamarosan jön a vacsora.
…ami a salátákkal kezdődik. Minimum 5 féle, hatalmas üvegtálakban. Klasszikus zöldsaláta, cékla, zöldbab, káposzta, tészta és krumpli saláta. Ez utóbbiból a „bécsi”. (lásd a receptfilmet a www.laptopkonyha.hu oldalon az „Előételek, saláták” menüben) Mindig ez fogyott el először. A húsleves, a mustár és az ecet pompás elegye adja azt a krémszerű mázt ami bevonja a főtt krumplit. A hozzáértők szerint sárga kifli krumplival a legízletesebb…
Aztán a levesek. Néha porból, néha húsból. Az elmaradhatatlan nagygombócos májgaluska leves viszont elmaradt… Mint a „vínersnicli”. Pedig hogy vártam az osztrákok kirántott húsát! Nem baj, majd a kaiserschmarrnival kárpótolom magam! Gondoltam én, de nem jött! Az sem! A TOP 3-ból nem kaptunk semmit!! Skandallum!! Na azért nem maradtunk éhen. Sőt! Vadraguk, sültek, halak sorjáztak egymás után, és ami már természetes, gondolnak minden alkalommal a vegetariánusokra is. Egy alkalommal bevállaltam a rántott karfiolt. Jól tettem! A hozzáértő társaság a legmagasabb pontszámmal a vajon sült pisztrángot díjazta. Ahogy kell! Fokhagyma, citrom, petrezselymes burgonya. És a halnak nem volt gerince! Kerestük, de nem leletük, míg aztán megkaptuk a választ: egy speciális szerkezettel a sütés előtt eltávolítják a csontozatot. A helyi macska hoppon maradt…
A desszertek is európaiak voltak. Mousse-ok, pudingok. Tán az utolsó, vanília öntettel fölszolgált kelt bukta volt osztrákos.
A vacsorához sört, fehér és vörösbort ittunk.
Frau Rieger minden alkalommal körbejárt, mindenkihez volt egy-egy kedves szava, kérdése. Leste a kívánságunkat. Azt tette, amit tennie kell. A ház asszonyaként vendégül látott.
Szóval egyre többen vagyunk… Mert a „nem téli” Ausztria teljesen más. Lüktető, színes, látványos, kirándulós, kalandos. Érdemes kipróbálni!
Információk:
www.flattach.at; www.flattacherhof.at; www.cam.at
www.gletscher.co.at; www.kaerntencard.at;
www.nationalpark-hohetauern.at;