Hirdetés

Forog-e a napraforgó?

2012-10-04 10:04:00

A napraforgó számtalan írót, költőt, képzőművészt, fotóst megihletett már; Vincent van Gogh-nak egyik kedvenc témája volt, két sorozatot is festett belőlük, amelyek önarcképei mellett máig a leghíresebb alkotásai.

Ki kell mondanunk az igazságot: a napraforgó valójában nem forog semerre.  Egyszerűen arra fordítja tányérját, amerről a legtöbb fényt kapja – azaz dél felé. Ami a forgást illeti, a hiedelem már az ókorban élt egyébként, ha minden igaz, Ovidius tehet róla, aki versben mesélte el a görög mitológia történeteit; többek között megemlékezett Klytiáról, aki a napisten iránti reménytelen szerelme miatt, bánatában napraforgóvá változott.

 

„Ott ül éjjel-nappal sápadt epedéssel

Künn a kopár földön a szabad ég alatt;

Nem törődik semmit ivással evéssel,

Csak nézi a napot nézi könnyezéssel,

Fordítván orcáját, amerre az halad.

Végtére tagjai odagyökereznek,

Levelekké zöldül patyolat-ruhája,

Szőke hajfürtei szétlevelesednek,

S aranysárga színt ölt bús haloványsága.

Virággá változott. De szíve megmaradt:

Ma is arra fordul, merre a nap halad.”

(Gárdonyi Géza fordítása)

Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy az ember már ötezer évvel ezelőtt ismerte a napraforgót, magját pedig fogyasztotta. Peruban, az aztékoknál szent virág volt: templomaikban aranyból készült napraforgókat helyeztek el, koronázáskor pedig e sárga virágokból fontak koszorúkat.

Európába csupán a XVI. század közepén került, ám két és fél évszázadon át csak dísznövénynek tekintették. Étkezési célra azután kezdték termeszteni, hogy Oroszországban I. Péter cár meghonosította és szorgalmazta elterjesztését – ő egyébiránt Hollandiában látta meg, és ott szeretett bele a katonai díszőrségre emlékeztető napraforgó-táblába; vetőmagokat is innen vitt magával Oroszországba. A pravoszláv egyház felkarolta a napraforgó termesztését, mivel a szigorú böjti időszakokban, amikor az állati eredetű táplálékok fogyasztása tiltva volt, az olajban gazdag napraforgómag és a belőle sajtolt olaj fontos táplálékot jelentett az egyébként is gyakran éhező muzsikok számára.

Érdekesség a növényről, hogy magassága akár az 5 métert is elérheti, de „a világ legmagasabb napraforgója” címet egy 7,76 m-es példány érdemelte ki Hollandiában, 1986-ban. A legkisebb növény egy 5,6 cm-es bonsai. Míg az átlagos tányérméret 20-30 centi, a legnagyobbat Kanadában jegyezték fel: 82,5 centi átmérőjű volt. A növény 90 – 100 nap alatt fejlődik ki teljesen, egyetlen napraforgónak akár 2000 magja is lehet. A világon több mint hatvan különböző változatot tartanak számon; a legismertebb az élénksárga színű, sötétbarna, magokkal teli középső résszel, de léteznek vörösesbarna-narancssárga, gesztenyebarna vagy csíkos szirmú napraforgók. Ezeknek a közepe zöld vagy sárga. A napraforgó magjából nemcsak étolajat és „szotyit”állítanak elő; készül belőle gyógyszer, festék, takarmány és bio üzemanyag is.