Ki kell mondanunk az igazságot: a napraforgó valójában nem forog semerre. Egyszerűen arra fordítja tányérját, amerről a legtöbb fényt kapja – azaz dél felé. Ami a forgást illeti, a hiedelem már az ókorban élt egyébként, ha minden igaz, Ovidius tehet róla, aki versben mesélte el a görög mitológia történeteit; többek között megemlékezett Klytiáról, aki a napisten iránti reménytelen szerelme miatt, bánatában napraforgóvá változott.
„Ott ül éjjel-nappal sápadt epedéssel
Künn a kopár földön a szabad ég alatt;
Nem törődik semmit ivással evéssel,
Csak nézi a napot nézi könnyezéssel,
Fordítván orcáját, amerre az halad.
Végtére tagjai odagyökereznek,
Levelekké zöldül patyolat-ruhája,
Szőke hajfürtei szétlevelesednek,
S aranysárga színt ölt bús haloványsága.
Virággá változott. De szíve megmaradt:
Ma is arra fordul, merre a nap halad.”
(Gárdonyi Géza fordítása)
Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy az ember már ötezer évvel ezelőtt ismerte a napraforgót, magját pedig fogyasztotta. Peruban, az aztékoknál szent virág volt: templomaikban aranyból készült napraforgókat helyeztek el, koronázáskor pedig e sárga virágokból fontak koszorúkat.
Európába csupán a XVI. század közepén került, ám két és fél évszázadon át csak dísznövénynek tekintették. Étkezési célra azután kezdték termeszteni, hogy Oroszországban I. Péter cár meghonosította és szorgalmazta elterjesztését – ő egyébiránt Hollandiában látta meg, és ott szeretett bele a katonai díszőrségre emlékeztető napraforgó-táblába; vetőmagokat is innen vitt magával Oroszországba. A pravoszláv egyház felkarolta a napraforgó termesztését, mivel a szigorú böjti időszakokban, amikor az állati eredetű táplálékok fogyasztása tiltva volt, az olajban gazdag napraforgómag és a belőle sajtolt olaj fontos táplálékot jelentett az egyébként is gyakran éhező muzsikok számára.
Érdekesség a növényről, hogy magassága akár az 5 métert is elérheti, de „a világ legmagasabb napraforgója” címet egy 7,76 m-es példány érdemelte ki Hollandiában, 1986-ban. A legkisebb növény egy 5,6 cm-es bonsai. Míg az átlagos tányérméret 20-30 centi, a legnagyobbat Kanadában jegyezték fel: 82,5 centi átmérőjű volt. A növény 90 – 100 nap alatt fejlődik ki teljesen, egyetlen napraforgónak akár 2000 magja is lehet. A világon több mint hatvan különböző változatot tartanak számon; a legismertebb az élénksárga színű, sötétbarna, magokkal teli középső résszel, de léteznek vörösesbarna-narancssárga, gesztenyebarna vagy csíkos szirmú napraforgók. Ezeknek a közepe zöld vagy sárga. A napraforgó magjából nemcsak étolajat és „szotyit”állítanak elő; készül belőle gyógyszer, festék, takarmány és bio üzemanyag is.