Autentikus változata speciális kukoricalisztből, az úgynevezett masa harinából készül, amely egészen más, mint a nálunk kapható kukoricaliszt.
A masa harinához a kukoricaszemeket meszes vízben előfőzik, amitől a héj könnyen leválik róluk, majd a masszát megszárítják, és finomra őrlik. Ehhez a liszthez valóban elég a víz és némi olaj, illetve só, és kiválóan kezelhető tésztát kapunk. Nem lesz nagy sikerélményünk, ha a nálunk kapható kukoricalisztből próbáljuk ugyanezzel a módszerrel előállítani a lepényeket, ugyanis a tésztánk előbb szakadni, majd törni fog. Ha házilag szeretnénk tortillát készíteni, a tésztához fele arányban keverjünk búzalisztet.
Mint ahogy nálunk sem süt mindenki otthon kenyeret, a mexikói asszonyoknak sem kell naponta nekiállniuk tésztát gyúrni. A piacokon tízesével-húszasával vásárolják a lepényeket, amelyeket aztán otthon számtalan módon készíthetnek el. Általában kerül bele valamilyen töltelék: ez lehet csirke- vagy marhahús, rák, tenger gyümölcsei, sült bab, gomba, hagyma, friss zöldségek, chili, sajt, és különböző mártások, szószok.
Ha a tortillát palacsintaszerűen töltik, akkor enchiladanak nevezik. Ehhez hasonlít a burrito, csak egy adagba nem több kis, hanem egy nagy tortillalapból készül, és miután összetekerték, valamilyen szósszal is leöntik. A quesadilla két tortillalap között töltelék, összesütve, és háromszögekre vágva. Amikor a tortillára csak ráhalmozzák a feltétet, mint valami tortalapra, akkor tostadának nevezik. A taco félbe hajtott tortilla, közte valamilyen ragu.
Kedvelt nass a kis háromszögekre vágott tortillatészta olajban sütve, ez a tortillachips, más néven nachos. Különböző szószokat adnak hozzá, ezeket lehet mártogatni a chipsszel. Az egyik legkedveltebb ilyen mártogatós a guacamole, amely apróra vágott, vagy villával összetört avokádóból készül, kevernek hozzá szintén aprított paradicsomot, hagymát, majd sóval, borssal és lime-lével ízesítik.