Két részből áll: alja serpenyőszerű tál, a teteje viszonylag magas, kúp alakban végződik, és szorosan illeszkedik az aljra. A kúp forma lényege az, hogy lehetővé teszi a minimális folyadékkal történő főzést. Olyat is lehet hallani erről az edényről, hogy eredetileg a sivatag forró homokjában főzték meg ebben a tálban az ételeket, és a tetejére tették a főzőkanalat (azért olyan a formája). Ha tagine-t vásárolunk, ügyeljünk arra, hogy már gyártanak csak tálalásra alkalmasakat is, ezek¬ben főzni nem lehet. A hagyományos tagine agyagból készül, lehet mázas vagy mázatlan.
Az étel elkészítése egyszerű: az alapanyagokat betesszük az edénybe, fűszerezzük, kevés folyadékot öntünk alá, majd alacsony hőfokon, másfél-két órára magára hagyjuk. Ezalatt csodálatos ízek ala¬kulnak ki, a húsok is puhára fő¬nek. A tagine-ban készült ételek körete klasszikusan a kuszkusz. A tagine-t sütőben és tűzhe¬lyen is használhatjuk, ha gázon főzünk benne, használjunk lángelosztót; mindig hideg főzőlapon vagy sütőben kezdjük a munkát, és alacsony lángon/hőfokon „dolgoztassuk” az edényt.
Ha sokáig akarjuk élvezni ezt a háziasszony-kímélő eszközt, néhány szabályt érdemes betartanunk: első használat előtt kb. egy órára áztassuk vízbe, majd dörzsöljük be az edény belsejét olajjal, és tegyük hideg sütőbe. Állítsuk 150 fokosra a hőt, és hagyjuk benne a tagine-unkat két órára. Amikor kihűlt, mossuk el – ne tegyük mosogatógépbe, és ne használjunk erős illatú mosogatószert –, és töröljük szárazra. Ez utóbbi lépés azért fontos, mert ha nedvesen rakjuk össze az edényt, bedohosodhat.