Gondolták volna, hogy az uborkaszezon kifejezésünk, amely az eseménytelen, unalmas időszakot jelzi, ebben az átvitt értelmű jelentésében a XIX. században, a napi sajtó megjelenésével épült be a köznyelvbe?
Június végétől szeptember közepéig, amikor e remek zöldségünk terem - amit egyébként magyar ember nem igazán fogyaszt másként, mint kovászosan, ecetesen, vagy tejfölös uborkasalátaként-, a közélet szinte megáll: a parlamentben nincsenek ülések, megkezdődnek a szabadságolások, a színházak zárva, aki teheti, megy a gyerekkel nyaralni. Akinek viszont ilyenkor is témát kell találnia: azújságíró. Így fordulhatott elő bizonyára nem kevésszer, hogy a sajtó munkatársa az uborkaszüretről, -feldolgozásról, egyáltalán, az uborkahelyzetről volt kénytelen értekezni.
Pedig nem is rossz téma: ezt a zöldséget már az ókori görögök és a rómaiak is kedvelték, XIV. Lajos állítólag egyenesen rajongója volt az uborkás leveseknek, salátáknak. Lédús, remek szomjoltó, sokásványi anyagot, káliumot, nátriumot, kálciumot, magnéziumot, vasat tartalmaz. Benne van a B-vitamincsoport összes vitaminja, illetve C-vitaminforrás is. Tisztító, étvágyjavító hatású, a bőrgyógyászatban puhításra használják.