Ez így leírva rettentő bölcs és logikus. Már csak a gyakorlatba kell átültetni, hogy például: bepötyögünk a számítógépünkbe egy listát (excel-táblázatot), amelyen szerepel mindaz, amit vásárolni szoktunk, olyan sorrendben, ahogy a boltban haladunk a sorok között. Amikor komolyabb beásárló-turnéra indulunk, kinyomtatjuk a listát, majd beírogatjuk, miből mennyit szeretnénk venni. Már csak az a fontos, hogy ne hagyjuk otthon a papírt.
Egy nemrég készült felmérés szerint tíz vásárlóból mindössze kettő olvasgatja el, valójában mit tesz a kosarába, azaz miből készültek az általa kiválasztott termkek.
Pedig ki akar mérget enni? Naná, hogy senki. És mégis, hányan veszünk mérgeket? És vajon, csak úgy saccra, mennyit?
A tudatos vásárló tehát nyitott szemmel jár, és folyton bogarássza a zacskók, dobozok, feliratok apró betűs szakaszait. Sajnos, ez a faj még nem elég elterjedt. Egy másik vizsgálat szerint a magyar átlag vásárló alapvetően árérzékeny, és kevésbé gondolja végig vásárlási és fogyasztási szokásai következményeit.
Persze, ami a minőséget illeti, az ár nem feltétlenül igazít el bennünket ebben a kérdésben. Nem biztos, hogy jobb attól valami, hogy drágább, de az olcsóság számos esetben tényleg gyatra minőséget takar. Ezért kell alaposan megvizsgálni a termékeken található leírást, hogy nagyjából fogalmunk legyen arról, mi kerül a kosarunkba. Nem minden adalékanyag maga a Sátán, járjunk utána, hogy a rejtélyes megnevezések mit takarnak, aztán döntsünk belátásunk szerint. Legyünk kritikusak; a gyakran használt termékek esetében szánjuk rá az időt, vizsgáljuk meg valamennyi konkurens ajánlatot, és úgy döntsük el, hogy melyik nyújtja számunkra a legjobb ár/érték arányt, de mérlegelésünknél az se legyen utolsó szempont, hogy hazai, vagy külföldi áruról van szó.
Friss áru vásárlásakor nézzük meg alaposan a terméket: zöldség, gyümölcs esetében azt, van-e rajta benyomódás, barna folt, sérülés. A szezonális termékek, primőr áruk különösen frissek, ezért több vitamint tartalmaznak. Azon élelmiszerek, amelyek nem a nekik megfelelő termesztési időben kerülnek asztalunkra drágábbak és sokszor nem olyan ízletesek. Fogyasszunk lehetőleg mindent a maga idejében. Érdeklődjünk a zöldségesnél, hogy honnét származik a termék. Csomagolt hús- és tejtermékeknél, tojásnál soha ne felejtsük el megnézni a lejáratot. Legjobb, ha olyan kereskedőnél vásárolunk, akiben megbízunk. Száraz élelmiszerek esetében rendszeresen – úgy háromhavonta - vizsgáljuk át otthoni készletünket is és szortírozzuk ki a már valóban lejárt szavatosságú termékeket. Ne feledjük el, hogy fűszerek szavatossága is lejárhat, és akkor már nem ízesítenek úgy, ahogy azt megszoktuk.
Sokan részesítik előnyben a biotermékeket, amelyek minősítése jobb minőséget garantál, így egészségesebb. A biotermék szinonimája az ökológiai termék kifejezésnek, azt jelenti, hogy az adott áru vegyszermentesen előállított alapanyagok felhasználásával készült, illetve a termesztés során csak biológiailag lebomló vagy természetes szerek használtak. Az előállítás során tilos génmanipulált szervezeteket vagy azok származékait felhasználni. Növények esetében az is feltétel, hogy a föld, amelyben az alapanyagokat termesztették, már legalább három éve nem volt vegyszerrel kezelve. Az állatok megfelelő tartás mellett bio takarmányt kapnak, és lehetőleg kerülik antibiotikum adását. A legszigorúbb ellenőrzések garantálják, hogy a „bio” minősítéssel rendelkező termékek a minősítéshez szükséges szigorú feltételeknek megfelelnek. Ügyeljünk vásárlásnál arra, hogy a „bio” vagy „öko” megjelölésű termék valóban bio, azaz bio termelőtől vagy ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származik, szerepel a terméken az ellenőrző szervezet neve és kódszáma (pl. HU-ÖKO 01), esetleg logója, összetétele részletezve van, benne az is, ha valami nem bio.
Ne legyünk azért teljesen elfogultak, attól, hogy valami bio, még nem biztos, hogy egészséges: tartalmazhat túl sok cukrot, zsíradékot...
Érdemes odafigyelnünk a Fair Trade emblémával ellátott termékekre. A Fair Trade (magyarul: méltányos kereskedelem) mozgalom fő célja, hogy a termelők méltányos árat és biztos jövedelmet kapjanak az áruikért. Szemléltetésül: a kávé az ültetvénytől a bolti polcig tartó út során kb. 150-szer (!) cserél gazdát. Ha megiszunk egy capuccino-t egy kávézóban 300 forintért, abból jó esetben is csak 9 forintot látott a termelő. A Fair Trade emblémával ellátott termékek esetében garantálják, hogy a termék előállításánál betartottak bizonyos feltételeket, törvényes minimálbért biztosítanak a dolgozóknak, tiltják kényszer- és gyermekmunkát, betartják a munkajogi minimális előírásokat, kiiktatják a nemzetközi közvetítő kereskedelmet.
Még egy szempont környezetünk megóvása: kerüljük a felesleges csomagolóanyagba csomagolt termékek vásárlást. Részesítsük előnyben a nem műanyag burkolattal rendelkező élelmiszereket, mivel ma már kutatási eredmények bizonyítják, hogy a műanyagból szervezetünkre káros anyagok oldódnak ki. Rendszeresítsünk kézitáskánkba mosható vászontáskát, akkor nem vagyunk ráutalva az üzletekben vásárolható nejlontáskákra - vajon mennyi pénzt dobunk ki évente ezekre? Lehetőleg visszaváltható üvegű italokat vegyünk, a hulladékot pedig gyűjtsük szelektíven.