A franciák a fejükbe vették, hogy ők bizony az Unesco Világörökség részévé kívánják emeltetni az ő „repas gastronomique français”-jüket, azaz a gasztronómiai francia étkezést. Azt, ami szépen és rendesen tartalmazza az „alap” részeket, nevezetesen az előételt (entrée), főételt (plat), sajtot (fromage) és édességet (dessert), továbbá a velük járó borválasztás kultúráját, az előkészületeit és még magát a terítést is! A döntés november 19-én születik majd Nairobiban.
Hogy mi válhat a világörökség részéve, az egyre bővül. Jelentős változás akkor történt, amikor a ’90-es években úgy döntöttek az illetékesek, hogy nem csak a természeti szépségek és építészeti remekek számíthatnak erre a titulusra. Ezentúl, a pontosabb megfogalmazás így szól: „A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyeket az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság (World Heritage Committee) az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. A program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele."
Mi motiválta vajon a franciákat erre a lépésre, nagy nemzeti büszkeségükön túl? Tulajdonképpen két dolog, ami szorosan összefügg. Az egyik az, hogy több kutatás is bebizonyította, hogy az erős gasztronómiai kultúrával rendelkező népek (nem, sajnos, mi nem tartozunk közéjük, úgy tűnik, hanem pl. az olaszok, a japánok és persze a franciák) egészségesebbek. Erős nemzeti érdek tehát, hogy ez az erős gasztronómiai kultúra fennmaradjon. Ugyanis létezik egy másfajta kutatás is, amire már kevésbé büszkék: Franciaország világviszonylatban második azon a listán, amelyiken az egy főre jutó pizza fogyasztást olvashatjuk.
Vajon sikerül a franciáknak elérni ezt a legalább is elgondolkodtató eredményt, nevezetesen, hogy a konyhájuk a Világörökség részét képezze? És ha igen, ezek után mi következik? Sorban állnak majd a többi „erős” vagy "gyengébb" gasztronómiai kultúrájú nemzetek az ő ételeikkel, teljes konyhájukkal? És mi? Esetleg mi, magyarok, is beállhatnánk ebbe a sorba? Vagy legalább a mi kis híres gulyáslevesünk?
Források: "Cuisine Actuelle Novembre 2010 - N°239", Wikipédia