Kedves Klári!
Kamasz lányuk felkészítése a bulizásra, már elkezdődött a megszületésével. Mire is gondolok? Ahogy megismertették és segítették a világ működésének feltérképezésében, ahogy rávilágítatták őt önmaga tettének és annak következményének vállalására, a jutalmazási és elmarasztalási szokásaik eredményességével, stb. Ha sikerült felelősségvállaló, szülei felé is őszinte, bizalmat mutató kamaszt nevelniük, akkor most learathatják munkájuk gyümölcsét. Ha lányuk megtanult „nemet mondani”, érdeklődését, nyitottságát inkább „világosban”, alkoholtól, drogtól mentes övezetben kinyilvánítani, akkor bátran útjára engedhetik, mert tudja hol a határ a „lazulásban”. Ha kevésbé érzik a fentiek meglétét, akkor sincs késő! Csak megerősíteni tudom önöket abban, ha minél több infót tudunk az adott helyről, társaságról, programról, annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a helyzet váratlan történéseinek. Lányukkal őszintén beszéljenek az alkohol- és drogfogyasztás következményeiről, mások viselkedésének ránk gyakorolt hatásairól. Ha van saját élményük, alkalmasint azt is felidézhetik. Ha nagylányuk véleménye bármiben más mutat, legyenek türelemmel felé, finoman, megértően segítsék útkeresését. Szerencsés meghívni - már az esemény előtt - a „bulizós társakat”, szerezzék meg legalább két társ telefonszámát, a szülőket is beleértve. Ha szükséges, keressék meg a többi szülőt is, akár értesítési „riadólánc” megszervezése céljából. A hazaérkezés idején legalább egyik szülő vagy felnőtt testvér legyen ébren, ki jó „hallgató” lehet a tapasztalások kibeszélésében, a gyermek állapotának ellenőrzésében. Adjanak nyomatékot az időkeretek betartásának! Legyenek érdeklődőek lányuk élménybeszámolója iránt, csak annyit kérdezzenek, amennyit feltétlenül tudniuk szükségeltetik. Ha ezek ellenére mégis valami rosszul sül el, csak másnap – mindkét fél részéről higgadtan - beszélgessenek el a történtekről.
Üdvözlettel:
Ildikó