Lisztérzékeny kiskamasz

2013-12-02 14:13:00

Kedves Ildikó!

Testvérem kislánya most lépett a kiskamasz korba, elmúlt 12 éves. 2 éves korában lisztérzékenységet diagnosztizáltak nála, miután az összes tipikus tünetet produkálta (hasmenés, haspuffadás, rossz kedélyállapot). Azóta nagyon szigorúan betartják a gluténmentes életmódot, amihez 2 éve laktózérzékenység is társult.

Kérdésem az lenne, hogy konkrétan a lisztérzékenység tudata, átélése okozhat-e hosszú távon is fennálló viselkedési zavarokat? Ez alatt azt értem, hogy a kislánynál a dackorszak is nagyon nehéz volt, de azóta sincs „enyhülés”, rendszeres, folyamatos hisztik otthon, nehezen barátkozik, az összes vele egyeztetett különórát abbahagyja rövid időn belül (ez lehet sport, kreatív, stb.), nem lehet rávenni a kimozdulásra (családi-baráti kirándulás, akár csak séta), otthon a számítógép vagy a Tv előtt ül, és sajnos a szülők munkája miatt, így, hogy nem jár délutáni elfoglaltságra, sokat van egyedül otthon, amit ráadásul nem szeret, fél.  

A gyermek amúgy nagyon intelligens, jó tanuló (bár tavaly két hónapon keresztül volt jelentős visszaesés), így már több szakembernél is jártak, a szakemberek előtt a gyerek mintaszerűen viselkedik.

Előre is köszönöm részletes véleményét, tanácsát,

Elvira 

Kedves Elvira!

Testvére kislánya 2 éves kora óta lisztmentes ételeken nőtt fel. Számára ez az elfogadott, megszokott étkezési mód. Feltételezem, hogy családja, különösen az édesanyja adekvát módon szoktatta a „tiltott” ételek állandó figyelembevételére. Mégis, ha a kislány többször megélte, akár osztálykirándulásokon, vagy születésnapokon, vagy egyéb rendezvényeken, hogy ő „más” mint a többi gyerek, ő „problémás”, mert kitüntetett figyelmet igényel a táplálkozásmódja, akkor ezen élmények erősen befolyásolhatták személyiségének alakulását. Ennek megnyilvánulási módjai megmutatkozhatnak túlérzékenységben, türelmetlenségben, bizalmatlanságban. Azon tény, hogy 10 éves korában a lisztérzékenységhez még laktózintolarencia is társult, tovább fokozhatta a fentebb említetteket. 

De! Megnyugtatásul közlöm a szülők felé, hogy gyermekük erősen tapossa a prepubertáskor éveit. Ezt az életszakaszt (10-12 év) „a vihar kapujában” állapotnak aposztrofálják, s az érintettek erősebb változásként élhetik meg, mint a kamaszkort. Az ön unokahúga is „nagykönyv-szerűen” produkálja e korszak tipikus viselkedésmintázatait. A szülői elvárásokkal szembeni dacos ellentmondás, a családi közös programok negligálása, csak visszahúzódva a szobában „kockulni”, mind-mind gyakori reakciómódok. Vigyázat! A számítógép jó barát, és hasznos információbázis, de a 12 éves „túlzott” használó erősen veszélyeztetté válhat a függőség irányába. Ennek alternatívájaként - a szülők a kontrollt kezükben tartva – kezdeményezzenek a kislány által választott kortársakkal programokat, beszélgetéseket, társasjátékokat. A családdal együtt eltöltött idő – ha kevés is – váljék „minőségi idővé”. Legyen fülük a gyermek javaslataira is! Ajánlott a versenysport helyett a MOZGÁS, bármilyen csapatjáték, tánc. Ebben a korban a kortárscsoport a legmeghatározóbb a prepubertás számára. Türelem, odafigyelés, és sok-sok szeretet. Ezek a szülő legfontosabb célba segítő muníciói.

Üdvözlettel,

Ildikó