Kedves Elvira!
Testvére kislánya 2 éves kora óta lisztmentes ételeken nőtt fel. Számára ez az elfogadott, megszokott étkezési mód. Feltételezem, hogy családja, különösen az édesanyja adekvát módon szoktatta a „tiltott” ételek állandó figyelembevételére. Mégis, ha a kislány többször megélte, akár osztálykirándulásokon, vagy születésnapokon, vagy egyéb rendezvényeken, hogy ő „más” mint a többi gyerek, ő „problémás”, mert kitüntetett figyelmet igényel a táplálkozásmódja, akkor ezen élmények erősen befolyásolhatták személyiségének alakulását. Ennek megnyilvánulási módjai megmutatkozhatnak túlérzékenységben, türelmetlenségben, bizalmatlanságban. Azon tény, hogy 10 éves korában a lisztérzékenységhez még laktózintolarencia is társult, tovább fokozhatta a fentebb említetteket.
De! Megnyugtatásul közlöm a szülők felé, hogy gyermekük erősen tapossa a prepubertáskor éveit. Ezt az életszakaszt (10-12 év) „a vihar kapujában” állapotnak aposztrofálják, s az érintettek erősebb változásként élhetik meg, mint a kamaszkort. Az ön unokahúga is „nagykönyv-szerűen” produkálja e korszak tipikus viselkedésmintázatait. A szülői elvárásokkal szembeni dacos ellentmondás, a családi közös programok negligálása, csak visszahúzódva a szobában „kockulni”, mind-mind gyakori reakciómódok. Vigyázat! A számítógép jó barát, és hasznos információbázis, de a 12 éves „túlzott” használó erősen veszélyeztetté válhat a függőség irányába. Ennek alternatívájaként - a szülők a kontrollt kezükben tartva – kezdeményezzenek a kislány által választott kortársakkal programokat, beszélgetéseket, társasjátékokat. A családdal együtt eltöltött idő – ha kevés is – váljék „minőségi idővé”. Legyen fülük a gyermek javaslataira is! Ajánlott a versenysport helyett a MOZGÁS, bármilyen csapatjáték, tánc. Ebben a korban a kortárscsoport a legmeghatározóbb a prepubertás számára. Türelem, odafigyelés, és sok-sok szeretet. Ezek a szülő legfontosabb célba segítő muníciói.
Üdvözlettel,
Ildikó