Az elhízást egészen a legutóbbi évekig többnyire nem tekintették valódi betegségnek. Egyszerűen azt gondolták az elhízott emberekről, hogy nincs elég akaraterejük vagy önuralmuk. Az orvosok nagy része nem kezelte őket egészen addig, amíg valamilyen más tünet (magas vérnyomás, magas koleszterinszint, 2-es típusú diabétesz stb.) meg nem jelent - ahelyett, hogy már ezek kialakulása és az elhízottság ezeket súlyosbító hatásának érvényesülése előtt megkezdődött volna a kezelés. Mivel a gyermekkori túlsúly rendszerint felnőttkorban is megmarad, a testsúly megfelelő szinten tartása hatékonyabb, ha már az élet első éveiben elkezdődik.
Mivel az okok sokrétűek, az orvosok háromszintű megközelítést ajánlanak az elhízás kezelésére:
1.) az étrend módosítása
2.) az energiafelhasználás növelése a fizikai aktivitás fokozásán keresztül
3.) pszicho- és viselkedésterápia
Az étrend módosítása mellett a legtöbb nagyobb mértékű súlyfelesleggel rendelkező betegnek valamilyen gyógyszer szedését is javasolják. Súlyos esetekben műtétre is sor kerülhet.
Az Egyesült Államokban meredeken emelkedik az ilyen drasztikus beavatkozások alkalmazása. A súlyosan elhízott betegek esetében a testsúlycsökkentést célzó gyomorműtétek valóban növelik a páciens várható élettartamát.
Az elhízás különböző fokozataira többféle műtéti megoldás létezik: kóros mértékű elhízás esetén a gyomorgyűrű a legtartósabb hatást biztosító, hazánkban is elérhető beavatkozás. A módszer hazai fellegvárának tekinthető Péterfy Sándor utcai Kórház sebészetén 1998-99-ben történt bevezetése óta 2009. elejéig több mint ezernégyszáz esetben végeztek ilyen beavatkozást
Az étrend módosítása, kiigazítása
Mivel az elhízás kialakulásának pontos mechanizmusai még nem ismertek, senki nem képes garantált megoldást nyújtani a megelőzésére, illetve kezelésére vonatkozóan.
Sem a fogyókúra sem a gyógyszerek nem jelentenek megbízható módszert az elhízás vagy a túlsúly kezelésére. Ennek ellenére számos olyan ajánlás létezik, amely összhangban van az általános egészségmegőrzés elveivel, és sikeresnek bizonyulhat a testsúly hosszú távú szinten tartásában. A beavatkozásnak minden esetben vagy az energiabevitelt kell csökkentenie, vagy növelnie kell az energiafelhasználást - esetleg egyszerre mindkettőt - hogy az energiaháztartás mérlege a zsír formájában tárolt energia leadása felé mutasson. Hosszú távon nem a folyamatos kalóriahiány fenntartása a cél, hanem hogy az egyén saját energiaszabályozó rendszere helyreálljon. Tartózkodni kell a gyors eredményt hirdető, divatos diéták minden fajtájától.
A zsírbevitel csökkentése a lényeg vagy az elfogyasztott adagok mérete is fontos?
A táplálkozási ajánlások szerint az étrend energiatartalmának legfeljebb 30 százaléka kell, hogy zsírokból származzon. Ez az ajánlás olyan epidemológiai és intervenciós tanulmányokon alapul, amelyek összefüggést mutattak ki számos egészségügyi kockázat, többek között a szívbetegségek előfordulása és a túlzottan alacsony zsírfogyasztás között, beleértve a telített zsírokat is. Az ilyen étrendekre ugyanakkor az elhízás ritkább előfordulása is jellemző volt. Azonban ez még mindig nem bizonyítja, hogy az alacsony zsírtartalmú étrend - egyéb tényező módosítása nélkül - valóban képes befolyásolni az energiaszabályzás rendszerét. A zsírszegény étrend rendszerint több tápanyagot tartalmaz kalóriánként, ezért megkönnyíti a létfontosságú anyagokhoz való hozzájutást. Ez az egyszerű képlet mégsem értelmezhető úgy, hogy az ételek zsírtartalma az elhízás oka. Érdekes módon az átlagos amerikai lakosok zsírfogyasztása az utóbbi évek során csökkent, miközben az elhízás továbbra is terjedőben van. A táplálékban megtalálható zsírok mennyiségének csökkentése tehát önmagában nem vonja szükségszerűen maga után a testsúly csökkenését, hacsak nem csökken ezzel együtt a teljes energiabevitel is. Ugyanakkor a zsírok, és különösen a telített zsírsavak fogyasztásának visszaszorítása rendszerint csökkenti az LDL (ún. rossz)-koleszterin mennyiségét, ezáltal a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ennek következtében egyértelmű, hogy az elfogyasztott adagok méretét és az étkezés gyakoriságát alaposan meg kell fontolni a fogyókúrák tervezése során.
A jóllakottság befolyásolása
Az éhség normál esetben olyan étkezési késztetés, amelyet az észlelt energiadeficit vált ki. A jóllakottság vagy teltség érzése - pontosabban az éhség hiánya - következésképpen olyan eszköz lehet, amely csökkenti a táplálékbevitelt. A túlsúlyos vagy elhízott emberekben a zsír formájában tárolt felesleges energiamennyiség ellenére keletkező éhségérzet fontos tényező a szervezet általános energiakezelési zavarában. Éppen ezért a testsúly-szabályozás egyik alapvető eszköze esetükben az éhségérzet csökkentése és a jóllakottság növelése a megfelelő napi tápanyagmennyiség bevitele mellett. A jóllakottság nagyban függ az elfogyasztott étel jellegétől és összetételétől, valamint az általános táplálkozási szokásoktól. Éppen ezért számos kutató úgy vélekedik, hogy az élelmiszerek és étrendek összeállíthatók úgy, hogy nagyobb teltségérzetet eredményezzenek, és ezáltal összességében csökkentsék az energia bevitel mértékét. A jóllakottságot növelő élelmiszer-összetevők közé tartoznak a fehérjék, a rostok, az összetett szénhidrátok és bizonyos lassan emészthető zsírok.
Azok az ételek pedig, amelyek lassabb vércukorszint-emelkedést eredményeznek, szintén hosszabb ideig tartják fenn a jóllakottság érzését.
A táplálkozáskutatók mindennek fényében speciális élelmi rostok összeállításán dolgoznak.
Fokozott fizikai aktivitás és testmozgás
Napi energiafelhasználásunk három alapvető, energiát igénylő folyamat összege:
1) az alapanyagcseréé (basal metabolic rate, BMR),amely az alapvető testi funkciók ellátásához, azaz a nyugalmi helyzethez szükséges
2) a hőtermelésé (termogenezisé), amely a test hőmérsékletének fenntartásához nélkülözhetetlen, és
3) a fizikai aktivitásé, amely a testmozgás vagy fizikai tevékenységek során elhasznált energiát jelenti.
Maradjunk mozgásban!
A fenti három folyamat közül a legváltozóbb és vitathatatlanul a legkönnyebben módosítható a fizikai aktivitás. A testmozgás köztudottan nagymértékben hozzájárul az energia-háztartás egyensúlyához, a testsúly csökkenéséhez, valamint a túlsúlyhoz kapcsolódó kockázati tényezők kiküszöböléséhez. A testmozgás rendszerint mobilizálja a felhalmozódott zsírokat (stimulálja a vérben található trigliceridek kiürülését), elősegíti az egészséges lipoproteinek (HDL-koleszterin) termelődését, és növeli a szövetek inzulinérzékenységét (egészséges szinten tartva ezáltal a vércukrszintet). Így tehát a mozgás rendkívül hatékony eszköze az egészségi állapot javításának. Ráadásul már viszonylag könnyed formában is - mint például napi harminc perc jó tempójú séta - közel annyi előnyt hordoz, mint a rövid, intenzív edzés.
Tüneti vagy tényleges kezelés?
Az elhízáshoz gyakran táruló betegségek nem feltétlenül jelennek meg azoknál, akik pusztán csak túlsúlyosak. Éppen ezért viszonylag jó egészségi állapot tarható fenn akkor is, ha valaki egy kicsivel többet nyom a kelleténél. Ráadásul mivel az esetek kis hányadában sikerül leküzdeni az elhízást, a fennmaradó közegészségügyi lehetőség az, hogy megkíséreljük kiküszöbölni az elhízás következményeit még akkor is, ha magát az alapproblémát nem tudjuk megoldani. A fent leírtaknak megfelelően az elhízás számos negatív következménye rendszerint egyszerre, a metabolikus szindróma formájában jelentkezik. Mivel a betegség-együttes különböző aspektusai nagyjából azonos mintázatban fordulnak elő, a kutatók megkísérelhetik a teljes szindróma egységes kezelését az egyes tüneti összetevők orvoslása helyett.
Ennek a megközelítésnek egyik példájaként a sok gyümölcsöt és zöldséget, valamint alacsony zsírtartalmú tejtermékeket tartalmazó étrend drámai mértékben csökkentette a magas vérnyomást, a vércukor- és a vérzsírszintet. Nem utolsó sorban a testsúly is csökkent az étrend következményeként. Bár e kísérletek célja nem a fogyás volt, a táplálkozás-alapú megközelítés előnyei ezen a területen is megmutatkoznak.
A kiegészítő testsúlycsökkentő terápiák áttekintése
Az elhízás problémájával foglalkozó The International Journal of Obesity című folyóiratban Pittler és Ernst (Exeter, illetve Plymouth University, Egyesült Királyság) a kiegészítő testsúlycsökkentő terápiák eredményeit összefoglaló tanulmánya alapján:
Akupunktúra / akupresszúra
Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy ezen technikák bármelyike hatékony lenne a testsúly csökkentésében.
Ajurvédikus készítmények
Azok a páciensek, akik ajurvédikus indiai gyógynövénykészítményeket (pl.Triphala guggul) fogyasztottak, testsúlycsökkenést értek el, amely a placebót szedő csoporthoz viszonyítva is egyértelmű volt.
Kitozán
A kitozánt rákok kitinpáncéljából nyerik ki. A zsírok felszívódását csökkentő készítményként ajánlják. A metaelemzések alapján a kitozán testsúlycsökkentő hatását nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, emellett a páciensek gyakran olyan negatív mellékhatásokról számoltak be, mint a székrekedés és a szélgörcsök.
Króm-pikolinát
Megvizsgálták, hogy a króm milyen hatással van a szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcserére. A króm-pikolináttal végzett 14 hetes súlycsökkentő kísérlet - a párhuzamos placebókezeléshez viszonyítva - kismértékű (kb. 1 kg-nyi) súlycsökkenést eredményezett, és nem járt negatív mellékhatásokkal.
Kínai csikófark (Ephedra sinica)
A kínai csikófark (Ephedra sinica, E. sinica) Közép-Ázsiában őshonos örökzöld cserje. Aktív hatóanyaga, az efedrin ugyanakkor pszichiátriai és emésztőrendszeri problémákkal, valamint erőteljes szívdobogással hozható összefüggésbe. Ezért az FDA élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóság korlátozásokat vezetett be használatával kapcsolatban.
Tarkabogyó (Garcinia cambogia)
Összességében véve a tarkabogyó kis mértékben hatékonynak bizonyult. A mellékhatások között fejfájás és bélrendszeri tünetek jelentkeztek.
Glükomannán
A guargumiból származó (l. alább) galaktomannánhoz hasonlóan a glükomannánt a kígyópálma (Amorphallus konjac) gyökeréből vonják ki. Az egyetlen eddig elvégzett tanulmány jelentősen nagyobb súlycsökkenést dokumentált a kezelt csoportban, mint a placebót szedő kontrollcsoportban, kedvezőtlen mellékhatások nélkül.
Guargumi
A guargumi a guarbab (Cyamopsis tetragonolobus) őrleményéből származó élelmi rost. 20 tanulmány elemzése azt mutatja, hogy bár a szervezet jól tolerálja ezt az anyagot, a testsúly csökkenésére nincs hatással.
Hidroxi-metilbutirát
Ezt az étrend-kiegészítőt testépítők használják, mivel feltételezetten csökkenti a testzsír mennyiségét és növeli az izomtömeget. A biztató adatok további vizsgálatok elvégzésére adnak okot.
Balhafű (Plantago psyllium)
A növény érett, bolhára emlékeztető magvaiból származó, vízben oldható rostanyag. Sem a vizsgált terápiás, sem a placebócsoportban nem történt súlycsökkenés.
Piruvát
A piruvát testösszetételt és súlycsökkenést befolyásoló hatása nem bizonyított.
Homeopátia
A csicsókát ( Helianthus tuberosus) fogyasztó páciensek némelyike átlagosan 7 kg-nyi súlyfelesleget adott le a három hónapos kezelés során (ez jobb eredmény volt, mint a placebót szedő kontrollcsoport tagjaié).
Hipnoterápia
Több olyan tanulmány készült, amely a hipnózis és valamilyen más, kognitív/viselkedési terápia kombinációját vizsgálta, és bizonyos sikereket mutatott ki. A stresszcsökkentést célzó hipnoterápiás csoport páciensei nagyobb testsúlyfelesleget tudtak leadni, mint a kontrollcsoportok tagjai.
Következtetés
Bár a hosszú távú súlycsökkentés alapja a megfelelő étrenden és rendszeres testmozgáson keresztül megvalósított életmód-változtatás, az erre irányuló tanácsokat hírhedten kevesen tartják be. Ez alternatív gyógymódok kidolgozását tette szükségessé.
Az alternatív gyógymódok egyre növekvő népszerűsége ellenére a hatékonyságukat bizonyító adatok továbbra is egyértelműen hiányoznak.
A kutatási irány: a testreszabott étrend-kialakítása
A kutatók azon dolgoznak, hogy minél alaposabban megértsék az egyének közötti genetikai és anyagcsere-különbségeket, valamint azt, hogy hogyan hatnak ezekre a táplálkozással kapcsolatos egyedi döntések. Egy adott személy vérének koleszterinszintjéből például nem következtethetünk arra, hogy mások hogyan reagálnak a koleszterin csökkentését célzó étrendekre vagy élelmiszerekre.
Éppen ezért a kutatások célja az egyének anyagcsere-, illetve biokémiai sajátosságainak mintákba foglalása (az egyedi mutatók alkalmazásával szemben), amelyek segíthetnek az egyéni anyagcsere-szükségletnek megfelelő étrend megválasztásában. Ezen belül is kiemelt cél a testzsír jellemzőinek megértése. A kutatók szerint ebben rejlik a testsúlyszabályzás kulcsa. Nem minden zsír egyforma: a kisbabák bőre alatti zsír egészséges, de a felnőttek hasi zsírraktára már sokkal kevésbé az. A kutatás tehát arra irányul, hogy mitől különbözik annyira például a bőr alatti és a belső szerveket körülvevő zsír. Kérdés továbbá, hogy hogyan és miért rakódik le a zsír a test bizonyos részein. A lausanne-i egyetem klinikájával (CHUV) együttműködésben végzett tanulmányok során emberi zsírszövetmintákat vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy mely gének vannak bekapcsolt, illetve kikapcsolt állapotban a különböző típusú zsírszövetekben. Ismert tény, hogy a kétféle típusú zsírszövet több mint 6000 különböző megjelenési formájú gént tartalmaz. Ez és más kapcsolódó kutatások új utakat nyitnak a testzsír és az ezzel összefüggő energiaszabályzás megértése területén.
Összegzés
Az elhízás komoly egészségügyi probléma, melynek gyökerei a sejtek biokémiájában keresendők.Az elhízás problémájára nyújtott megoldásának kétségtelenül részét kell képezze az elfogyasztott ételek összetételének megváltoztatása is.
A cikk elkészítésében szakmai segítséget nyújtott a Nestlé Életmódközpont (www.eletmodkozpont.hu).
