Az elhízás hatalmas méreteket ölt: világszerte a felnőttek több mint egynegyede elhízott, további 35%-a pedig túlsúlyos. A gyermekek esetében sem kedvezőbb a helyzet, mivel a gyermekkori elhízás az utóbbi három évtizedben megháromszorozódott. Az elhízás az egyik legkomolyabb egészségügyi kihívás, amellyel társadalmunk küzd ezért a megelőzés és kezelés stratégiáit kiemelt fontossággal kell kezelnünk.
Az elhízás összetett probléma, kialakulása számos olyan – egymással összefüggő – tényezőnek köszönhető, amelyek az energia-egyensúlyt és a testsúly fenntartását befolyásolják. Még sok a megválaszolatlan kérdés és bár tudjuk, hogy a táplálkozás csak egy részét képezi a megoldásnak, mégis megfogalmazhatunk bizonyos ajánlásokat az élelmiszerek kiválasztásával vagy a testmozgással kapcsolatban, amelyek segíthetnek megelőzni és kezelni az elhízást, illetve a hozzá kapcsolódó egészségügyi következményeket.
Az elhízás meghatározása
A férfiakat 25%, a nőket 30% feletti testzsírtartalom esetén tekintjük elhízottnak. Ennek pontos mérése azonban nehéz feladat, és kifinomult műszerek használatát igényli. Léteznek ugyanakkor egyszerűbb és gyorsabb módszerek is a testtömeg rutinszerű felmérésére, amelyek közül legismertebb a testtömegindex (Body Mass Index, BMI) kiszámítása. Ez az érték a kilogrammban megadott testsúly és a négyzetre emelt magasság hányadosa (azaz: tömeg [kg]/(magasság [m])
A különböző társadalmi csoportok testtömegének statisztikai összehasonlításában a BMI hasznos viszonyítási pontot jelent. Egyéni szinten ugyanakkor a nagy izomtömeggel rendelkező emberek, valamint a terhes vagy szoptató nők és a 2-18 év közötti gyermekek esetében pontatlan képet adhatnak a testzsír tényleges arányáról.
Ezenkívül a BMI, mint egyszerű számítási módszer, nem árul el részleteket arról sem, hogy a zsír hogyan oszlik el a testen belül, valamint hogy bőr alatti típusú-e, vagy pedig az életfontosságú szerveket veszi körül, pedig közismert tény, hogy a zsír elhelyezkedése a túlsúlyosság vagy az elhízás egészségügyi következményeinek egyik fő meghatározója. Éppen ezért tehát a BMI-t elsősorban olyan mutatóként kell értelmeznünk, amely általánosan jelzi a lakosság túlsúlyosságának vagy elhízottságának mértékét, nem pedig úgy, mint amely képes pontos mérési eredményt adni az egyén testsúlyáról vagy egészségi állapotáról.
Kategória BMI
Soványság 18,5 alatt
Normál testsúly 18,5 - 24,9
Túlsúly 25,0 - 29,9
Elhízás 30,0 - 39,9
Súlyos elhízás 40 és e fölött
Egy 2005-ben végzett felmérés eredményei alapján a lányok szervezete természetes biológiai okokból több zsírt tartalmaz, mint a fiúké. Míg 18 éves korukra a fiúk testtömegének csupán 15,4%-a volt zsír, a lányoknál ez az arány elérte a 24,6%-ot. Az érdekes felfedezés azonban az volt, hogy a BMI alkalmazásával történő testzsírmérés ugyanezen gyermekek mintegy 25%-ánál hibás besorolást eredményezett, mivel ez a számítás nem tesz különbséget a zsírszövetek és az izomzat között.
Anélkül, hogy a gyermekkori elhízás problémáját túl könnyedén kezelnénk, meg kell állapítani, hogy ez a körülmény megkérdőjelezi bizonyos széles körben idézett statisztikák megbízhatóságát.
Az elhízás egyre gyakoribb !
Felnőttek esetében
Az elhízás napjaink leggyakoribb táplálkozással kapcsolatos kórtani jelensége a fejlett országokban, amely az elmúlt két évtized során különösen gyors ütemben terjedt. Az Egyesült Államokban 25 éve kísérik figyelemmel az elhízás előfordulását. Ma az észak-amerikai felnőtt lakosság 60%-a vagy túlsúlyos, vagy elhízott.
Európában is meglehetősen általános az elhízás, különösen a nők körében, valamint a dél- és kelet-európai országokban, s gyakorisága mintegy 10-40%-kal nőtt az utóbbi tíz év során. A legdrámaibb növekedés azonban Nagy-Britanniában zajlott le, ahol 1980 óta több mint kétszeresére emelkedett az ezzel a problémával küzdők száma. Brazíliában is jelentős és növekvő mértékű az elhízás. Japánban pedig a férfiak elhízási aránya kétszereződött meg 1982 óta. Kínában főként a városi népesség és a nők körében terjed a jelenség.
Napjainkban a hazai felnőtt lakosság közel kétharmada (61,8%) a testtömeg index alapján túlsúlyos vagy elhízott. Az 1985-88 között elvégzett első hazai reprezentatív felmérés óta a férfiaknál az elhízottak aránya több mint kétszeresére nőtt, nőknél e tekintetben 12%-os növekedés tapasztalható.
Gyermekeknél és serdülőknél
A gyermekkori elhízás gyakran vezet elhízottsághoz a későbbi életszakaszokban is. Az elhízás nyomán létrejövő betegségek hamarabb jelennek meg azon felnőttek esetében, akik gyermekkoruk óta túlsúllyal küzdenek. Felmérések eredményei szerint pillanatnyilag a hazai általános és középiskolás gyermekek negyede rendelkezik kisebb-nagyobb mértékű súlyfelesleggel.
A nemzetközi összehasonlítások elvégzését a gyermekkori elhízás meghatározásának különbsége nehezíti. Az azonban egyértelmű, hogy az elhízás gyermekkori előfordulása világszerte növekszik, és többé már nem csupán a nyugati országokra jellemző.
Az elhízás kialakulásához hozzájáruló tényezők a modern, ülő életmódhoz kapcsolódnak. Ide értjük például a hosszú órákon át végzett számítógépes munkát, az olcsóbb, kalóriadús ételeket, a motorizált közlekedést, az internetes szörfözéssel, DVD-nézéssel, számítógépes játékokkal eltöltött szabadidőt, a házimunkát segítő eszközöket, az iskolákban a sportot és testmozgást csökkentő oktatáspolitikát, valamint az urbanizációhoz kapcsolódó biztonsági megfontolásokat is.
Mi okozza az elhízást?
Bár az egyéni genetikai hajlam szerepet játszhat az elhízás kialakulásában, ez mégsem lehet az egyetlen, de még csak a legfőbb oka sem a jelenség hirtelen elterjedésének. A válasz valószínűleg sokkal inkább az utóbbi ötven év során lezajlott életmódbeli változásokban keresendő.
Miközben számos elmélet létezik arról, hogy miért válnak elhízottá az emberek, maga a biológiai mechanizmus javarészt még feltáratlan. Egy a legfőbb ok világos: huzamosabb ideig több energia jut a szervezetbe, mint amennyit a test felhasznál. Ez az egyszerű képlet ugyanakkor figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a szervezet normális esetben különösen pontosan szabályozza saját energiaigényét, és szinte teljesen állandó és megfelelő szinten tartja zsírtartalékait.
A zsírtartalékok kifejezetten aktív szerepet töltenek be az energia-anyagcsere általános szabályozásában. A test nagyon sűrű, mégis hozzáférhető formában, trigliceridekként, azaz zsírokként tárolja az energiát, amelyek az ételek elfogyasztása után a zsírsejtekben (adipocitákban) gyűlnek össze, majd később felszabadulva kielégítik a különböző energia- és anyagcsere-szükségleteket.
Normál esetben a zsírszövet energiatartalékának mintegy napi 5-10%-át adja a szervezet folyamatosan változó energiabeviteli és -leadási állapotának kiegyensúlyozására.
Hogyan történik a testsúly szabályozása?
A zsírszövet nem pusztán egy tehetetlen energiaraktár. Sejtjei alapvetően részt vesznek az energia-anyagcsere egészét szabályozó rendszerekben működő, jelzéseket hordozó molekulák kibocsátásában és fogadásában. A leptin nevű hormont például a zsírsejtek termelik méretük függvényében, s ez a hormon ad jelzést az agynak a táplálékbevitel szabályozására vonatkozóan. De ez csak egy a több olyan módszer közül, amellyel a zsírszövet automatikusan szabályozza saját méretét. Normál testtömegű egyénekben elégséges zsírtartalék esetén az agy jelzéseket kap arról, hogy le kell állítani a táplálék bevitelét, és meg kell szüntetni az éhség érzését.
Mi romolhatott tehát el ebben a mechanizmusban a túlsúlyos emberek esetében?
Bár a tudományos eredmények még nem teljes körűek, feltételezhető, hogy az elhízás és a túlsúlyosság a genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők összetett kölcsönhatásai fölött gyakorolt ellenőrzés elvesztése következtében alakul ki. Genetikai tényezők például azok a gének, amelyek az energia termelésének, fogyasztásának és szabályozásának biokémiai útvonalaiért felelősek; ezekből a génekből szó szerint több ezer létezik. A környezeti tényezők közé tartoznak például az olyan életmódbeli jellemzők, mint az elfogyasztott ételek fajtái, az étkezések időpontja és mennyisége, valamint az, hogy fizikailag mennyire vagyunk aktívak. Pszichológiai tényezőkként pedig szerepet játszhatnak az étkezési szokásokat befolyásoló negatív érzelmek - az unalom, a szomorúság vagy a harag -, amelyek gyakran túl- vagy alulfogyasztáshoz vezetnek.
A pszichológiai jelzések gyakran erősebbek bizonyos egyénekben, mint az energiát és a táplálékbevitelt szabályozó hormonális jelzések, és nagyon sokféle idegrendszeri eredetű táplálkozási rendellenesség létezik. Ezzel együtt még mindig tisztázatlan, hogy ez jelenti-e a kulcsot az elhízás jelenkori elterjedésének megértéséhez.
Az elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok
Az elhízás nem csupán felesleges zsírszövetet eredményez. Statisztikailag egy adott populáción belül az elhízott emberek számos egészségügyi probléma tekintetében nagyobb veszélynek vannak kitéve - ilyenek többek között a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos daganatos betegségek.
Metabolikus szindróma
Hosszú évek megfigyelései azt mutatják, hogy az elhízott emberek több, látszólag egymással össze nem függő egészségügyi problémával küszködnek, illetve különféle kockázati tényezőket hordoznak. A közelmúltban azt is felismerték, hogy ezek nagy része egyidejűleg, az anyagcserezavar egyetlen, átfogó szindrómájaként jelentkezett, amelyet azóta „metabolikus szindróma” névvel illetnek. A kockázati tényezők közé tartozik a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, a magas trigliceridszint, a magas inzulinszint és a vérben keringő HDL(ún. jó) koleszterin alacsony mennyisége.
Obstruktív alvási apnoe
A gyógyászati szakemberek és magazinok gyakran említik a fogyást, mint az obstruktív alvási apnoe kezelésének egyik elemét. E kellemetlen (súlyosabb esetekben életveszélyes) betegség lényege, hogy alvás közben az ember légzése többször, rövid időre elakad, vagy leáll. A beteg ebből többnyire hangos horkolással kísérve hirtelen felriad. A betegség következménye esetenként nyugtalan alvás és súlyos kimerültség.
További kapcsolódó egészségügyi problémák
A nemi hormonális problémák, ortopédiai problémák, valamint az epekő mind olyan egészségügyi jelenségek, amelyek összefüggésben állnak az elhízással. További potenciálisan jelentős következmény lehet a mozgásképesség csökkenése, amely tovább nehezíti a testsúly növekedésének megakadályozását. Végül, számos olyan pszichológiai és szociális következményt is megemlíthetünk, amelyek növelik az elszigetelődés kockázatát, így a megszokott fizikai és társas tevékenységektől való tartózkodás az újabb súlygyarapodás és a fokozódó elszigetelődés ördögi körét hozhatja létre.
Az elhízás megfelelően kiválasztott mozgással és helyes étrenddel kezelhető. A következő részben ehhez nyújtunk némi segítséget.
A cikk elkészítésében szakmai segítséget nyújtott a Nestlé Életmódközpont (www.eletmodkozpont.hu )
