A csicseriborsó Kis-Ázsiából terjedt el, főleg a Földközi-tenger térségében és Indiában. Manapság már sok helyen termesztik a csicseriborsót, még Dél-Amerikában is. Magyarországon csak szórványosan termelik.
Jelentős fehérje (20%) és rosttartalmához kb. 40% szénhidráttartalom párosul, zsírtartalma viszont alacsony. Tartalmaz még B1 és B6 vitamint, folsavat, magnéziumot, vasat, cinket. Ugyanakkor a csicseriborsó nem tartalmazza azokat az úgynevezett anti-nutritív anyagokat, amelyek felelősek a hüvelyesek elfogyasztása utáni puffadásért.
A cukorbetegek számára különösen ajánlott a rendszeres fogyasztása, mivel lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz, amely alacsony glikémiás indexű. Magas rosttartalmának köszönhetően kiválóan alkalmas a székrekedés megelőzésére. Csökkenti a koleszterinszintet, ezáltal a szív-és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát is.
Az indiai konyha egyik legfontosabb alapanyaga, de közismert az arab konyha csicseriborsó-krémje, a humusz vagy a falafel (fasírtot helyettesítő fűszeres, csicseris csemege).
A száraz csicseriborsót legalább egy napig be kell áztatni és még ezt követően is elég sokáig kell főzni.
A borsóhoz hasonlóan főzeléknek, levesnek, salátákhoz, püréhez (hummus) használható, lisztjét bátran keverhetjük más lisztekkel, mert így a kenyér vagy a péksütemény is ízletesebb lesz és tovább őrzi meg frissességét. Pörkölt csemegeként is igen kedvelt, mivel íze a dióéhoz hasonló.