Eredetileg Dél-Amerikából származik, az 1500-as években került Európába. Próbálták ugyan fogyasztani, de nem a növény gumós gyökerét, hanem a zöld leveleket, amelyek azonban mérgező anyagot, szolanint tartalmaznak. Így maradt sokáig dísznövény.
A legenda szerint aztán egyszer kigyulladt az a pajta, ahol az állati takarmányként összegyűjtött burgonyát is tárolták; a sült krumpli illata belengte a környéket, és néhány bátor ember tett egy próbát, megkóstolta. Innentől kezdve elindult hódító útjára a gumó, amelynek ma már rengeteg fajtáját ismerjük.
Magyarországra diákok hozták elsőként az 1600-as évek derekán, és e tettükért nem hogy dicséretet nem kaptak, de még perbe is fogták őket azzal a váddal, hogy meg akarják mérgezni vele az embereket. A végén aztán felmentették őket, a krumplinak bizalmat szavaztak őseink. És milyen kár lett volna, ha nem teszik... E kedvelt alapanyag ugyanis, amellett, hogy rendkívül változatosan elkészíthető, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Sok C- és B-vitamint, illetve káliumot, fehérjét, vasat, magnéziumot, folsavat, foszfort, rezet, mangánt és cinket tartalmaz. Igaz, a szénhidráttartalma magas: 100 grammonként közel 20 gramm.
Cserébe viszont az egyik legsokoldalúbb alapanyagunk: lehet belőle saláta, leves, főétel, köret, de még desszert is.
Jó tudni, hogy a burgonya héj alatti része a leggazdagabb vitaminokban, és azt is, hogy a gumón található zöld részeket el kell távolítanunk: ezek ugyanis tartalmazzák azt a szolanin nevű anyagot, amely mérgező.