Az ananászt csak a XVII-XVIII. században kezdték termeszteni Hawaii-n, amely azóta Földünk "ananászközpontjává" vált.
Az érett gyümölcs nedvességtartalmának kiszárításával hosszú ideig eltartható aszalt gyümölcsöket kapunk.
A brokkoli, vagy más néven kalábriai a vadkáposzta egy termesztett változata, rokona a karfiol és a fejes káposzta. A név
Hívják krumplinak, kolompérnak, pityókának, földialmának is; sokáig azt hitték róla, mérgező, és csak dísznövényként termesztették.
A cékláról elsősorban a savanyúság ugrik be mindenkinek, noha ennél sokkal többre érdemes: egyik legértékesebb téli vitaminforrásunk.
Kávéalapanyagként a XVII. század óta ismert, a babkávé helyettesítésére alkalmazták. Maci kávé, ismerős?
A citromról általában két dolog jut eszünkbe: a C-vitamin és Pavlov kutyája.
Népiesen bagolyborsónak is nevezik, mivel többek szerint a sárgás színű szemek formája a bagoly fejéhez hasonlít. Szárítva és konzerv formában
Fiatal tökféle, az olaszok nemesítették a 19. században.
Jó néha csak úgy rágcsálni, salátában enni, borhoz egy kis sajttal, sütiben, vagy akár húsételekhez.
Az első gyümölcsérlelő hónap, a május ajándéka: illatos, édes, gyönyörű.
Azaz fehér vagy édes káposzta. Egyik legjobb téli vitaminforrásunk, a rómaiak és az egyiptomiak is fogyasztották.
Ázsiai őshazájából a római hadsereg hozhatta be Európába az Alpokon keresztül. A kerti reteknek többféle fajtája ismert, gyógyászati szempontból a
Nevezhetnénk csodabogyónak is, mert amellett, hogy a gyümölcsből nagyon finom szörp, lekvár, vagy éppen tea készíthető, rengeteg bajra, betegségre is
Nevezik még többek között zsidócseresznyének vagy lampionvirágnak.
Azt mindenki tudja, hogy a fokhagyma rendkívül egészséges, mindenféle bajokra jó; káliumot, B1-, B6-, C- és K-vitamint és szelént tartalmaz,
Afrodiziákumként, termékenységi szimbólumként tartják számon. Állítólag pontosan 613 mag található benne.
Tud valaki még egy olyan természetes "gyógyszert", amely egyszerre jó fogszuvasodás megelőzésére és lábgomba kezelésére?
A kaliforniai paprika megtalálható zöld, piros, sárga, narancs, lila, barna és szinte teljesen fekete színekben is, de leginkább három szín:
Ásványi anyagokban gazdag, hazánkban őshonos káposztaféle. Szinte egész évben kapható.
A karfiol a káposztafélék közé tartozik, közeli rokona a káposztának, a kelkáposztának, a brokkolinak és a kelbimbónak.
A káposztafélék családjába tartozik, közvetlen rokona a fejes káposztának. A Földközi-tenger mellékéről származó növény, már az ókori Rómában is ismert
A kelkáposzta - legyünk őszinték - legtöbbeknél nem tartozik a nagy kedvencek közé. Talán nem visszafordíthatatlanul.
Nevezik tarlórépának, vagy takarmányrépának is.
Sokkal ritkábban fogyasztjuk, mint a fejes salátát, noha egész télen kapható, viszonylag olcsó, és sokoldalúan felhasználható.
Bár szezonja nyáron van, mivel jól fagyasztható, egész évben beszerezhetjük.
A mángoldot (vagy mangoldot) gyakran a spenóthoz hasonlítják, pedig nem állnak rokonságban, a mángold legközelebbi rokona a cékla. A répafélék
A mediterrán konyha egyik igen fontos alapanyaga a padlizsán, amely az utóbbi években nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
Zöldség vagy gyümölcs? Bár első blikkre sokan rávágják, hogy zöldség, szakemberek szerint botanikai szempontból egyértelműen gyümölcs; az amerikai legfelsőbb bíróság
A petrezselyem zellerfélék családjába tartozó gyógy- és fűszernövény. Két alaptípusa van: a levélpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem. Eredetileg Dél-Európában, Szardínia szigetén,
Különleges római saláta - ízletes, ropogós.
Tudták, hogy a '30-as években Amerikában a Popeye-rajzfilmsorozat hatására harmadával megnőtt a spenótfogyasztás?
A sütőtök főnyeremény.
A szeder a rózsafélék családjába tartozó növénynemzetség. Népies magyar nevei a szederje, szedernye, fekete málna. . Rendkívül sok fajtája létezik,
Az uborka vagy népiesen ugorka a tökfélék családjába tartozik, a konyhakertek elmaradhatatlan növénye.
A zöldbab a hüvelyesek családjába tartozik. Őshazája Mexikó, ahol az indiánok ősidők óta fogyasztották. Az egész amerikai kontinensen elterjedt volt,
A borsó legelső kultúrnövényeink egyike, először a Közel-Keleten termesztették.