Igaz, hasonló italokat készítettek már az ókorban is, főként Kínában és Indiában, mégis, az első palack igazi rum feljegyzések szerint bizonyos Juan Ponce de León, spanyol felfedező kezei közül került ki. Ponce de León Kolumbusz második útjának egyik résztvevője is volt, majd Puerto Rico gyarmatosítója és első kormányzója lett. Felfedező vére azonban nem nyugodott, meg akarta találni a mesebeli Bimini-szigeteket, amelyről azt híresztelték, hogy ott fakad az örök ifjúság forrása. Átkutatta a Bahamákat, felfedezte (és elnevezte) Floridát, majd a Golf-áramlatot is, ám a forrást nem találta meg. Neve azonban fennmaradt, és azt bizonyára maga sem gondolta volna, hogy az utókor hálás lesz majd neki annak az italnak a feltalálásáért, amely ugyan örök ifjúságot nem, de gondtalan perceket bizonyára hozott matrózai számára is a hosszú hajóutakon.
A rumot, amelynek alkoholtartalma 38-80%-ig terjedhet, a cukornád tiszta levéből vagy a nádcukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszból erjesztik, majd desztillálják. Ekkor a párlat színtelen folyadék, és az érlelés idejétől függ, végül milyen színárnyalatban pompázik majd. Ez alapján négy féle rumot különböztetünk meg; az első a fehér, amelynek érlelési ideje 2-5 év. Száraz, könnyű ital, s e tulajdonsága miatt a koktélok egyik legfontosabb alkotója. Jól harmonizál gyümölcsökkel, ugyanakkor forró italokba nem való, mert finom aromái illékonyak.
Az arany rumot 5-8 évig fahordókban érlelik, általában karamellel színezik is. A fehérnél intenzívebb ízű. A legtestesebb, erősebb ízvilágot a fekete rum képviseli, ezt 10 évnél is tovább tartják a hordókban. A negyedik fajta az arany és a fekete rum keveréke, amelyhez még fűszernövényeket adnak – ezt fűszeres rumnak hívják.