Sokáig a szegények eledele volt, a Kr. u. I. században élt idősebb Plinius szerint a rozs igen szegényes táplálék és csak az éhezés elkerülésére szolgál. A középkor óta azonban széles körben elterjedt Európa-szerte, hazánkban is az egyik fő gabonafélének számít. Liszten és kenyéren kívül sör, vodka és whisky is készülhet belőle. A reformtáplálkozás divatjával egyértelműen megnőtt az ázsiója: kedvező táplálkozásélettani hatásai miatt diétázók, fogyókúrázók is keresik a belőle készült pékárut.
Mivel sikértartalma alacsonyabb a búzáénál, a rozskenyér tésztája nem dagad úgy meg az élesztőtől, mint a hagyományos búzakenyéré: minél nagyobb a rozsliszt aránya a tésztában, annál tömörebb lesz a kész kenyér, a héj színe lényegesen sötétebb a búzakenyérénél, a bélzet is általában sötétebb, az íze pedig karakteres, enyhén savanykás-kesernyés. A rozskenyér energiatartalma lényegesen alacsonyabb a búzakenyérénél, lassabban, és hosszabb ideig emeli a vércukorszintet, így jóval tovább tartó jóllakottság-érzetet kelt. Ha rozskenyeret szeretnénk vásárolni, mindenképpen olvassuk el a címkét: a rozsos kenyérben: 60 % és 85 % közötti a búzaliszt, 15 % és 40 % közötti a rozsliszt aránya, a rozskenyérben: 60 % alatti a búzaliszt, 40 % feletti a rozsliszt aránya. A rozsliszt keményítőjének tulajdonsága eltér a búzalisztétől, a vizet jobban magába zárja - ezért a rozskenyér tovább marad friss, mint ami tisztán búzalisztből készült.
Kiemelkedő a rozs kalcium-, B1-vitamin, E-vitamin, vas-, mangán-, kálium-, kalcium-, magnézium-, foszfor- és niacintartalma. Csökkenti a vér koleszterinszintjét, magas élelmi rost tartalma miatt rendszeres fogyasztása javítja a bélműködést, enyhíti a székrekedést, az aranyérben szenvedők panaszait. A rozs tisztítja és megújítja az artériákat.