Sütés hatására jellegzetes ízű, állagú termék lesz belőle. A leggyakrabban használt liszt kétségkívül a BL 55-ös kóddal ellátott búza finomliszt, amelyről lépten-nyomon halljuk, hogy nem igazán egészséges. Mi a baj vele? Az, hogy az őrlési eljárás során a rengeteg rostot és vitamint tartalmazó korpát, illetve a szintén fontos vitaminokban gazdag búzacsírát eltávolítják a magokról, és csak az úgynevezett endospermiumot hagyják meg, a magbelet, amelyben fehérje és keményítő van. Hogy érzékeltessük, egy szelet fehér kenyér 0,25 gramm rostot tartalmaz; egy szelet teljes kiőrlésű 2 grammot, egy szelet magokkal dúsított teljes kiőrlésű pedig 3,5 grammot. Bár a magyar konyha klasszikus süteményei, pékáru-féleségei javarészt fehérlisztből készülnek, jól tesszük, ha megpróbáljuk a szükséges mennyiség egy részét egészségesebb – pl. tönkölybúza, vagy Graham – lisztekkel helyettesíteni.
A sütőipar a liszteket rövid kódokkal jelöli, ezeket megtaláljuk a csomagoláson – például a már említett BL 55. Az első betű a gabona fajtáját jelöli, amelyből a liszt készült. A „B” a búzára, az „R” a rozsra utal. A második betű a szemcsenagyságot mutatja: L (liszt) - apró szemcséjű finomliszt, F (fogós) - nagyobb szemcséjű liszt, FF (kétszerfogós), durvára őrölt termék. A betűjelzést követő szám a hamutartalmat fejezi ki. Minél magasabb az érték, annál több a héjanyag, vagyis a korpa a lisztben.
A jó minőségű liszt nem túl laza és teljesen száraz, jellegzetes illatú és kissé édeskés ízű. Gondosan kell tárolni, különben felveheti környezete szagát, nedvességét, és így dohossá, avassá válhat, amivel nem lehet mást tenni, ki kell dobni.