A legkisebb ehető rákfajta a garnéla. Az egyik legnépszerűbb a halványvörös mélytengeri garnéla; farka enyhén rózsaszínű, előkészített állapotban félköríves. Garnélarákot vásárolhatunk előfőzve, megtisztítva vagy páncélosan, frissen vagy lefagyasztva. A garnéla a homárhoz hasonlóan zöldes-szürke, amikor kifogják, és az előfőzés során lesz piros (tehát, ha piros garnélát veszünk, az már előfőzött, ami nem mindig túl szerencsés). A nagyobb garnélákat érdemes a hátukon bevágni, és a végbelét ki kell húzni. A hipermarketekben kapható garnélákat különböző számokkal jelölik, ez lehet 8-12, 36-30, stb. Ez azt jeleni, hogy egy kilóban hány darab van, tehát ha kisebb a szám, nagyobb a garnéla.
A scampi méretben eggyel nagyobb és ollós rák; mivel sokszor csak a farokrészből kinyerhető húsával találkozunk, sokan keverik a garnélával. A spanyol paellához ezt használják.
A languszta 50 cm hosszúra is megnőhet, súlya elérheti az 5 kg-t. Nagyobb mennyiségben az Atlanti-óceánban, a Földközi-tengerben, Floridától Braziliáig a trópusi vizekben halászható; éjszaka aktív, és elpusztult csigákat, kagylókat, illetve más kisebb tengeri állatkákat fogyaszt. Nagyobb, olló nélküli rákfajta, páncélja megfőzve sem válik rózsaszínné vagy vörössé, hanem sárgás árnyalatú lesz.
A homár tízlábú, hatalmas ollójú, ízletes húsú tengeri rák, ám nincs sok hús benne: egy 50 dekás példányból körülbelül 10 dkg hús nyerhető, ami csak két személyre, előételnek elég. Az élénkvörös ínyencséget további fő jellemzője, hogy meglehetősen drága.
Rákból készülhet saláta, leves, zöldséges és húsos főétel, de köretként sem utolsó. Igen jól passzol a tésztákhoz, fűszerezésénél a citrom, a curry és a gyömbér játszik fő szerepet.