Évelő, általában lombhullató indás cserje vagy félcserje gyümölcse. Az ember ősidők óta ismeri és fogyasztja.
A tüskétlen szedrek kitenyésztése nagyon fellendítette termesztését: az USA-ban például többet termelnek belőle, mint málnából, mert gyümölcse kevésbé érzékeny, jobban szállítható, és kiválóan alkalmas élelmiszeripari feldolgozásra.
A szeder elég ellenálló, így termesztésekor nincs szükség rendszeres védekezésre, ezért a piacokon gyakran valóban biominőségű szedret vásárolhatunk. Magyarországon szeder-termőterületeket találhatunk Pest, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében.
Csak az érett szemeket érdemes leszedni, nem utóérő gyümölcs. A vadon termő fekete szeder ugyan savanyúbb és kisebb méretű, de mangántartalma tízszerese is lehet termesztett változatának.
A szederfélék kiváló antioxidáns források.
A szeder az egyik legrégebben említett gyógynövény, az ókorban nem csak bogyói, hanem levelei miatt is termesztették. Már i.e. 400-ban, Hippokrátesz korában is említik jótékony hatását, a görögök például köszvény ellen fogyasztották. Az 1500-a években a patikusok ismerték fogínyvédő hatását, állatok fekélyeinek kezelésére is használták. „Történelme” ellenére termeszteni és értékesíteni azonban csak a XIX. századtól kezdték.
Kalóriatartalma alacsony, így beiktatható a diétába, nyugodtan ehetünk belőle nagyobb mennyiségben is.
Általában nincs lehetőség vásárlás előtt megtapintani a gyümölcsöt, de igyekezzünk fényes felszínű, közepesen kemény tapintású bogyókat választani. Magas víztartalma miatt könnyen romlásnak indul, a tárolást nagyon nehezen viseli, ezért lehetőleg a vásárlás napján használjuk fel és csak közvetlenül a felhasználás előtt mossuk meg. A hűtőszekrényben legfeljebb 2 napig tárolhatjuk.
Óvatos mosás után könnyen fagyasztható.
A szeder rendkívül sokrétűen felhasználható: készülhet belőle lekvár, dzsem, szörp, szederbor, likőr, gyümölcszselé. Sütemények, desszertek díszítésére és ízesítésére nagyon közkedvelt.
Egészséges életmód szempontjából itt olvashat a szederről.