Néha a legmeglepőbb dolgokat érdemes összekeverni ahhoz, hogy valami remeket és ráadásul újat, esetleg „újítót” kapjunk. OZ-nak, a laptopkonyha.hu séfjének mai ajánlata is egy hasonló, jól sikerült kísérlet eredménye.
Ahogy a mai zenei divatnak megfelelő „mash-up”-okban is két, eltérő, irányzatot lehet jó ízléssel vegyíteni, úgy házasította össze OZ az ázsiai fűszervilágot a nagyon is magyar gyomornak való oldalassal. Tette ezt úgy, hogy sem ez a bizonyos magyar gyomor, sem ázsiai társa nem nehezül el ettől az ételtől, köszönhetően a könnyed köretnek is.
A zöldséget nagyobb hasábokra daraboljuk, a hagymát negyedeljük. A fűszerkeverék hozzávalóit alaposan összekeverjük. Az oldalast a csontközökben elvágjuk. Egy keverőtálban a húsokat és a zöldséget a fűszerkeverékkel jól bedörzsöljük ízlés szerint, de úgy, hogy mindenhova jusson belőle, és sózzuk kissé. (Ha a fűszerkeverékből marad, más ételekhez felhasználhatjuk, addig hűtőszekrényben tároljuk.)
Egy magas peremű tepsibe rakjuk a zöldséges húst, aláöntjük a bort és a vizet. Ügyeljünk rá, hogy a vizet öntve le ne mossuk a fűszereket a húsról. Alufóliával lezárjuk a tepsit, és 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük. 30 perc után 150 fokra csökkentjük a hőmérsékletet, és kb. 1,5 órát sütjük.
Közben elkészíthetjük a rizst is, amihez olyan lábast választunk, amely a fedőjével együtt sütőbe tehető (azaz nincsenek hőre lágyuló részei). A lábasban felforrósítjuk a vajat, átforrósítjuk rajta a rizst, felöntjük a vízzel, és sózzuk. Ha felforrt, lefedjük, majd szintén a 150 fokos sütőbe tesszük, ahol 20 percig pároljuk.
Ha a hús sütési ideje lejárt, levesszük róla a fóliát, ellenőrizzük, hogy a hús és a zöldség puha-e, ha igen, akkor 200 fokra melegítjük a sütőt, és kb. 30 perc alatt megpirítjuk a húsos zöldséget. A rizsből halmot teszünk a tányérra, melléfektetjük a húsdarabokat és a zöldségeket, és meglocsoljuk a sütésből visszamaradt lével.
Hozzávalók:
1 kg sertésoldalas, 25 dkg sárgarépa, 25 dkg petrezselyemgyökér (fehérrépa), 25 dkg paszternák, 25 dkg hagyma, 3 dl fehérbor, 3 dl víz, só, ázsiai
fűszerkeverék
Az ázsiai fűszerkeverékhez: 6 ek. szójaszósz, 3 ek. Worcestershire-szósz, 3 ek. ketchup, 1 tk. curry, 1 tk. kurkuma, 1 tk. őrölt koriander, 1 tk. őrölt római
kömény, 1 tk. őrölt bors, 1 tk. őrölt chilipaprika, 1 kk. őrölt szerecsendió, 1 ek. friss gyömbér reszelve, 6 db áttört fokhagymagerezd
A rizshez: 1,5 dl rizs, 3 dl víz, vaj, só
A Távol-Kelet asztalai
Az ázsiai konyha divatba jött nálunk is az elmúlt évtizedben. A kínai konyhaművészet hihetetlenül változatos, a ránk maradt legenda szerint a császár szakácsának levágták a kezét, ha egy évben kétszer ugyanazt az ételt
készítette. Igaz, hogy míg a császári udvar életmódja fényűző és változatos volt, a nép főként rizst evett.
A kínai konyhára ma is jellemző, hogy egy-egy étkezés akár 8-10 fogásból állhat, de ezek kis adagok. A rizs és a sok zöldség mellett többnyire párolt vagy sült szárnyas-, sertés-, bárányhúst vagy halat fogyasztanak, de előfordul az étlapon a fiatal krokodil, a kígyó vagy a cápauszony is. Jellemző ízesítőjük a különböző szószok, mártások, mind közül a leggyakrabban használt a szójaszósz.
A japán konyha sokban hasonlít a kínaira: szintén sok rizst fogyasztanak, ezenkívül gyakori náluk a hal és a rák. Indiában a hindu, illetve a mohamedán vallás étkezésre vonatkozó törvényei miatt sertéshúst és zsírt egyáltalán nem használnak, továbbá nem fogyasztanak alkoholtartalmú italokat. Bár sokan vegetáriánusok, azért több családban kerül hús is az asztalokra, elsősorban ürü, bárány, kecske, vad és szárnyas, illetve hal és rák. Ezeket sok fűszerrel, többnyire raguként készítik el.
A vietnami konyha leginkább abban különbözik a kínaitól, hogy nem az egyes fogásokra öntik a szószt, hanem a közös tálból pálcikára tűzött falatot mártják bele az asztalon külön elhelyezett öntetekbe. Az étkezések elhagyhatatlan része a leves, azaz a pho, majd a különböző húsokból (sertés, marha, szárnyas, vad, illetve csiga, béka, hal, rák) készült második fogás következik zöldséggel és rizzsel. Az étlapokon megtalálhatóak kutyából készült fogások is – ezek az európaiak körében kevéssé népszerűek…