Panírozott, zsírban kisütött húsételeket, úgy mint a rántott csirkének megfelelő receptet már egy 1719-ben kiadott szakácskönyv is említ. Közel 150 évvel később zsemlemorzsás borjúszeletként említi egy délnémet szakácskönyv. Egyes, nem bizonyított feltételezések szerint az étel északolasz eredetű.
A rántott hús eredetije a bécsi szelet vagyis a Wiener Schnitzel, másnéven borjúbécsi. Ez eredetileg növendék borjú húsából készül.
Itthon ma már vegyesen készítik különböző húsokból - még a halat is ki szokták rántani.
Ha sertéshúsból készül, akkor rövid- vagy hosszúkarajból, vagy szűzpecsenyéből a legfinomabb. Ezen kívül rántják még a tarját is, ez egy kissé szaftosabb, kevésbé száraz. Elvétve combból és körömből is készülhet, és ne feledjük a rántott sertésmájat sem.
Csirkehús esetén elsősorban a mellét és a combját rántják, de gyakori a szárny és a máj kirántása is.
Ha pulykahúsból tervezzük, akkor a mellét válasszuk, vagy nyesedéket, vagy vékonyra szelt medaliont.
A rántott hús lényege a panír, ami alatt persze jó, ha a hús is kellően puha és porhanyós lesz. Ehhez fontos, hogy közvetlenül a sütés előtt panírozzunk, mert a frissen panírozott húsnál sütés közben a panír elemelkedik a hústól, ami biztosítja a finom ízeket és a porhanyósságot.
"Rántott receptjeink":
Stájer rántott csirke spanyol fokhagymamártással
Fűszeres bécsi szűz párolt és pirított zöldségekkel