Hirdetés

Északi-sark a Váci utcában

2012-01-19 12:46:00

Jégbár. Mit lehet ott kapni? Mert ugye a koktélbárban koktélt… na de akkor a jégbárban? Jeget? Nyáron még csak hagyján! Na de télen?

Ilyen gondolatok (is) kavarogtak a fejemben, amikor a metsző januári szélben és 0 fokban gyalogoltam a Váci utcai Jégbár felé.

Nem volt melegem… És tudtam, hogy a Jégbárban -7 fok az állandó party-hőmérséklet…

Belépve a recepcióra kissé megnyugodtam, ahol igazán kellemes, +20 fok fogadott. Egy óriási hűtőszekrényajtó mögül zene szűrődött ki.

„Bent áll a bál?” - kérdeztem hitetlenkedve Bognár Szabolcs marketing igazgatót.

„Mindig” – jött a rövid válasz, miközben felmérte, mekkora nagyságú gigapolárhermetikusanmelegítőkékpancsót adjon rám.

„Kesztyűm van!” - mondtam felkészülten…

„Nem jó, mert a bőrkesztyűhöz odafagy a pohár.” – jött az újabb válasz. Megadtam magam, aztán bevezetett a bárba.

Körös-körül minden kék és jég.

Szobrok, székek, csergével letakart padok, pult, pirospozsgás vendégek (a hidegtől és a koktéloktól) és egy rendíthetetlen ólomkatona, aki a bárpult mögött mérte a jót. Merthogy persze nem jeget, hanem koktélokat lehet kapni Magyarország egyetlen Jégbárjában. Ilyeneket, mint a vodka alapú: „rénszarvas vágykeltője”, vagy „eszkimó csók”, vagy a pálinka alapú „jéghegylakó”. A „jegesmedve” lehelete viszont alkoholmentes. Szerencsére nem volt összehasonlítási alapom…

 

Kértem egy pálinka alapút, miközben az 5 főből álló, vidám női muskétásokat figyeltem.

Egy jégpohárba kerültek a hozzávalók. Gyümölcs, szirup, alkohol, likőr. Mindössze 4-5 cent. És egy szívószál, ha nem akarod a szádba venni a jégpoharat. Miután elég vastag a pohár széle én szívószállal mentettem ki a lényeget. A poharakat soha sem mosogatják el…

Az első lélekmelegítő után jött a tárlatvezetés. M. Tóth Zsolt többszörös világbajnok jégszobrász munkái díszítik, az egyébként nem nagy alapterületű jégszobát. Lánchíd, oroszlán, vázák, padok, paraván, amibe bedughatod a fejed és egy akvárium (!). Jéghalakkal. Az alkotások 6 ezer liter kristálytiszta vízből készültek, általában 6 havonta cserélődnek. Addig bírják a vendégek által bevitt meleget…

Két óriási teljesítményű gép gondoskodik az állandó hőmérsékletről. Műszaki hiba nem lehet! Ha lenne, uszodaként üzemelne tovább…

Az egyszerre a teremben tartózkodható látogatók száma limitált. Egyrészt a terem nagysága, másrészt a hőmérséklet miatt is.

„Korábban limitáltuk a bent tölthető időt 40 percben, de aztán rájöttünk, hogy fölösleges. Annyi mindenkinek bőven elegendő”. Ezt már Klíma Dénes (nomen est omen), a főnök mondta. Mint azt is, hogy nagyon kevés hasonló bár működik a világban, a legközelebbi Stockholmban. Most vannak túl a kísérleti szakaszon, az igazi nagy durranás majd nyáron jön, amikor az akár +30 fokból mehetnek be a vendégek a télbe…

A „kilépcső” (értsd: búcsúpohár) után már a normál légtérben kóstoltam meg a hely specialitását, a kukorica krémlevest, miközben Han Solo eredeti (!) jégbefagyott mása nézett rám érzéketlenül.

A Váci utcai Jégbár igazi, különleges színfoltja Budapest gasztronómiai kínálatának. Annyira, hogy már állandó szereplője a torkos csütörtök rendezvénysorozatnak.

További információ: www.icebar.hu