Amennyire kedveljük ma, legalább annyira tartottak tőle régen: úgy gondolták, ez a növény felelős az ellenségeskedésért és a tébolyért, magját ajánlatos volt szitkozódások közepette elvetni. Emellett viszont a mediterrán világban a szerelem szimbólumává vált, az ókori Egyiptomban pedig szokás volt bazsalikomvirággal hinteni a sírt, mert úgy gondolták, megnyitja az ég kapuit.
A bazsalikom egynyári növény, megjelenése változatos, több, mint hatvan fajtáról tudunk, köztük a görög bazsalikom apró, zöld levelű, az olasz levelei jóval nagyobbak, fényesek; ismerünk lilásbordó levelű változatot, és nagy, salátalevelűt is.
Mint fűszert, széleskörűen használhatjuk: levesekbe, mártásokba, főzelékekbe, salátákba, spagettibe, pizzára szórhatjuk az összevágott leveleket, amelyek íze különösen jól harmonizál a paradicsommal és a fokhagymával.
A bazsalikom béta-karotint, A-vitamint, kriptoxantint, luteint és zea-xantint tartalmaz; ezek az anyagok védik a szervezetet az szabad gyökök és a reaktív oxigén származékok hatásával szemben, melyeknek óriási szerepük van az öregedés és bizonyos betegségek kialakulásában. Ezen kívül van még benne kálium, mangán, réz, magnézium és vas.